Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1842-09-22 / 25. szám
- 304 -vén maga is a' tek. al-gondnok ur, egyik elnök t. Majoros András oktató ur, a' társasá°-' tiz évi történeteinek előterjesztésével nyitá me0 , az igen érdekes ünnepélyt, hálásan és buzdítólag emelvén ki Zemplén' hő keblű hölgyeinek tetleges segélyét az első Partlimon*) kiadásakor. Ezután szavaiának a' társaság' több tagjai, kettőt kivéve mindnyájan ön-kötött és kötetlen dolgozatukat, hangos ,éljen'-ei közt az örömét 's megelégedését nyilvánitni akaró hallgatóságnak. Ezek' végzetével a titoknokok több munkákat olvasának fel bírálataikkal együtt, még többeket olvasandók, ha az idő' rövidsége engedé vala, mert bőven elláttatának a' társaság' ötvennél többre menő tagjaitól De a' rózsa-fény, melly az ünnepélyi terem' ablakainak átellenében emeikedö hegyeken mintegy résztvevő ünnepélyességgel elömleni kezdett, intéa társaságot, hogy a'nap végéhez közeledvén , a' munkálkodásnak is végződnie kell. Azért az első titoknok egy csinos beszéddel megköszöné a' társaság' nevében a hallgatóság' részvétét. Erre a' fentisztelt al-gondnok ur szinte köszönetet szavazván az elnököknek a' fejledező növény' ápolásábani fáradozásukért, egyszersmind e' részben is további munkásságra kérvén fel őket, és ugyan arra szólítván's intvén az ifjakat, többszörös ,éljen'-ek közt befejezé ezen kedves jelenetet, mellyet a' változatok közben szinte a' tanuló ifjúságból keletkezett zene-kar által előadott zenészeti, többnyire magyar darabok'kellemes játszása is élénkített, végre pedig az éneklő kar' vidám dala rekeszte be. Es a' jelenvoltak, kik az ünnepély' folytában az al-gondnok' beiktatása' innepéreirt örömversekkel is megajándékoztatának, vidor arczczal és derült kebellel távozánakel, egy remény-galyat kötvén , itt is e' hon' jövendőjének felvirágzásához. A' közvizsgálatok' folyamát rendesen a' törvénytudományi vizsgálat zárja be, mellyre a' tudomány' érdekén kivül, a'pályavégzett ifjak' elválásának és eleresztésének alkalmi beszédekkel összekötött ünnepélyessége minden*) Paríhenon, a' társaság által kiadatni kezdett zsebkönyv, mellyből még eddig csak két darab jelent meg, minthogy a' szép irodalom iránt is annyira mindennapos részvétlenség , vagy — mit inkább szerelnék hinni — talám nem ismerés miatt, a' második darabnak, mmt hallám, még számos példányai hevernek , a' leszállított ár' (nyomtató papíron mintegy 30, velinen 40 xr. p. p.) daczára is a' társaság' könyvtárában , nem engedve, hogy a' társaság magát a' nyomtatási költségekből kitisztítva, egy újabb Parthenont emelhetne a' szépirodalom' különben sem igen gazdag mezején. Azért szabad legyen azt egy úttal a' t. cz. közönség' figyelmébe és munkás részvétébe ajánlanom M. M. kor nagy számú hallgatóságot szokván felgyüjleni, cz jelenleg sem hiányzott. Ekkor szokott egyszersmind az évenként változó igazgatóság is más oktatóra átruháztatni a' következés' rende szerint, mellynél fogva most e' hivatal t. Zsamay Lajos urnák adaték , ki azt szokott ünnepélyességgel elfogadván , az 184'/2-ik iskolai év' eseményeinek sora bevégződék. Azonban nekem, még mielőtt soraimat bevégezném, szólnom kellene egy úttal, hogy e' lapok' szelleméhez annyival inkább hü legyek, a' vizsgálatok' alkalmával tartatni szokott superintendentialis gyűlés' munkálatiról is. De ezen gyűlések, ha elvileg nem is, legalább gyakorlatilag nyilvánosak nem levén, halárzottan róluk semmit nem irhatok, minthogy jelen egyen sem valók ; hanem haliám, hogy az iskola' igen rosz lábon álló pénzügyi viszonyainak jobb rendbeszedését tiizte volna ki munkálkodásának egyik feladatául, mire az újai-gondnok addig is buzgó figyelmét fordítá. Ideje is volna már uraim megszokni az elvet: egyesek iránti jogtalan kegyelmeskedés és gyöngédség vagy helyesebben gyengeség miatt nem veszélyezlelni a' közintézetek' hitelét, és süledni hagyni nem csak anyagi, hanem a' miatt gyakran szellemi érdekeit is. A' kit az emberiség' köz czéljának magasb fogalma, és öntudásának tisztán őrzése nem indít kötelességének lelkismeretes teljesítésére, nincs oka rosz neven venni, ha erre a' szigorú jogszerűség kényszerítendi őt, a1 mellyen többé az egyért százakat áldozó kíméletlen kiméletességnek, nem szabad felül állnia. A' közjó' tekintetéből óhajtom, hogy hast>n elvek vezették légyen a' superintendentialis gyűlést, mert különben közhasznú czéla: ,szilárdabbá tenni az iskola' ingadozó pénzviszonyát', aligha sikerülhelend. M. M. ¥egyes közleményül: Térítés és kitérések A' müncheni vakok' intézetében nem rég egy prot növendéknek, kit a' végre alkalmasint hosszabb idő óta készítenek elő, kórágyán, daczára a prot. vallástanító' és a' városi prot. papi hivatal' ellenmondásának, az intézeti r. kath. vallástanító pap feladá a' szentséget. Ámbár a' növendék nem volt felvétetve az egyedül idvezítő egyházba, mégis a'r. kath. papnak , érző szive'kötelességül tevé a' kis korú, csak 19. éves, eltévelyedett felebarátját illy jótétben részesíteni. — Mult máj 14-kén ugyancsak Münchenben 4. convertita a' r. kath. egyházból nyilvánosan véteték fel a' protestánsba. A' prot. egyházú nemsokára a' prot. templom' ajtaját legpiszkosb módon beundokitva leié. Illy megtorlásnál valóban nem tudni, mit kell inkább csodálni s megmosolyogni, a'gonoszságot-e, vagy a'póriasságot, vagy az erőtlenséget? (Berl. Alig. Iíirch. ZtgO Daru. Szerkesztő-kiadók: Székács József, Török Pál és Taubner Károly. Nyomatik T r a 11 n e r - K á r o 1 y i' betűivel.
