Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-09-15 / 24. szám

2S5 -csiliz-radványi Mái fon István , Marczelházáu Farkasdi István, a' samarjai Halta Benjámin, a' benke-palonyi Szabó Péter, az izsai Puskás Lajos iskolatanílók' kezeik alatt levő iskolák. Ellenben mint contrastok, vagy a' világossággal homlok-egyenest ellenkezésben álló setétség, úgy említetnek /£ V. alsó-szöllősi 's M. /. farkasdi iskolatanítók'"kezeik alatt levő iskolák." *) lm adánk a'jegyzőkönyvet szóiul szóra, mint környeltetett. Belőle értheti kedves olvasóm, mi történt a' tárgykörül, mi nem történt? — Olylyasmit, mi nem történt, a' jegyző, ha még egyszer olly ügy volna is, nein közölhet. — Csillagot néhányat rakánk közbe, mert nem akaránk, hogy a' jegyzőkönyv' némelly kifejezései, egyházi tanácsunk' rövidségével, homályt vagy épen félreértést szenvedjenek. Igen is , hogy szúrhattunk volna még többeket is közbe : de csoportos csillag, mellynek szende fénye éj' egén: bájos kedves — kívüle olly roszúl mulat! De meg közbe-közbe sejténk is, hogy ügyetlen csillagászok volnánk ; mert a' csillagoknál — tán hogy egy ármányos csillagászati est is eszünkbe ölle még az iskolából — humorunk hagyogatni kezde , pedig vaskosak lenni nem akarónk. Aztán meg szerkesztőséget is illet a' csillagzás. De térjünk vissza Másmegyeihez. Kérdései' elsőjére, hogy t. i. a' jutalom kiknek ítéltetett? bőven van a' jegyzőkönyvben feíclve. Mi többi kérdéseit illeti , jelesül: hogy az iskola-osztályozásban 's jutalmazásban van-e tekintet neve lési elvszerüségre ? Valóban alig foghatjuk meg, mit akar e' kérdéssel!? Hiszen mindenkinek, 's igya' tanítóknak is , csak megvannak saját elveik , 's az elveken tán csak nincs szándékában kényúrkodni; holott tanítóink, bár tanítási rendszercink vágynák, egyik még 1814-ből, a' másik *) Tavaszhó' utóján tartott közgyűlésünk* jegyzőkönyve nyárhó' derekán kornycltetett. Jegyzőnk élemiilt, — debreczeni seniorsága még a' lefolyt század' utolsó tizedére esik vissza, ollykor gyengélkedő is ; mellynek érzetében lemondási szándékát az esperessel még a' télben tudatá, — a' lavaszszal közgyűlésbe Írásban is beadá. A' lemondás felolvastatván , a' testület' tagjai — és egyedül azok — kifogyhatlan szerények valának a' maraszlásban, annyira , hogy a' szerénység atóbb szinte kényszerítés lőn; mire a' leköszönt jegyző a' hivatalt merő szerénységből ismét felvállalá. — Bizony csak szerények vagyunk mi, ollykor a' tnlságig, és mondhatnám, alig van átalánosb jellemünk a' szerfeletti szerénységnél. Mi hogy mellyik inkább bizonytalan polgári állásunk' árnyéka-e, vauy iskolai poros örökség ? egyelőre meghatározni aligbirnám. — "Ha fogunk már e' lúlsáius szerénységből, melly játékát ollykor ármányosan űzi velünk , kinőni ?! K. a' legújabb időből: mindazáltal melleltök eddigelé az egyiknek igen is ó, a' másiknak igen is újdonsága miatt eddigelé saját elveikhez elég hívek maradhatának. Egyébiráni bizonyossá leheljük, hogy a' jutalmazásnál nevelési elvszerűségre tekintet vagyon; mert ha emlékezetünk nem csal, egyik julalmazotlról kimondatott, hogy nevelési's tanítási modora elvszei ülíen. Kérdi továbbá ön : „ellenőrség mellett történik-e ez?"' Ugyan kérjük, meggondolta-e, hogy e' szó „ellenőrség" széles e' világon, mind ott hol nem puszta szó, epét csinál? — Azt kell hinnünk, hogy e' szót csupán szótárból ismeri; mert különben ovakodott volna azt, melly kedélyre a' magia' és cabala' minden bű szavainál villanyosabban hat, — mellyet mi négy szem között is csak súgva mernénk kimondani, — mondom ovakodott volna azt egész rémletességében 's mi több, hírlapban használni. — De ha már elég indiseretus volt e' kérdést felvetni: annyit magunk ismerünk adni hozzá, hogy ellenőrség, hol nem puszta szó, tehát csakugyan nem puszta szó, — és meg egy pár óra az iskolákban töltve aligha lesz sok azoknak megítéléséhez , és mi több, fokozásához! - De az alapítványkezelés csakugyan itt is felette áll a' kérdésnek , mint a' jegyzőkönyv világosan mbndja, hogy esperes úr visilator társaival jelelt ki némelly jeles tanítókat. íme! van hát ellertőrség, t. i. in effigie; 's ha önt ez sem elégítné ki — no ugy olvasson hozzá commentárl az első csillag után. De im utói jön a' kérdések' kérdése: „az ellenőrség' tagjai közt van e tanító egyed ?é

<

— Valóban ön képes volna kérdéseivel egy sarlakot lobra gyújtani. Bizonyosan költő, mert eszméje olly újdon új, miképen alig hisszük, hogy megyénkben bárkit — nem hogy közgyűléseinkben , de csak pipafüst között is (pedig ott néha tüzelgelünkj — ez ötlet távúiról is megközelített volna. Es e' kérdéseért érdemli, — mii aligha is kerülend ki — hogy azon angol pap' szavaival korholtassék, ki minap, gabnagyülésért, templomot mulasztó híveit olly példásan lemennydörgé. Mi azt ugyan nem tesszük; de annyit mondunk , hogy ez eszmének nálunk még jelenje nincs; — lehet ugyan, hogy az idő megtanítand avagy csak a'kérdést higgadtan megbírni. *) Miért is reá feleletlel ez úttal alolirtja •) Hála az égnek! fogamzik az eszme, mikép az iskolaügy fontos ügy 's a' tanítóknak is vanszólójok öndolgaikban. Bars megyeben, saját pénzök' kezelésére, önkörükböl választandó a' tárnok ; Pestben a' tanítói karnak három tagja jelenend meg gyűléseken , képviselőül, sőt az egyházak állal tanító is választathatik egyházmegyei táblabiróul. A' Garan és Zsitva 's a' dunai gőzhajók elviszik majd ez eszmét Komáromba is! Török.