Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-09-15 / 24. szám

— -maradunk, — talám hogy csak a' találkozásig. Ekként végződvén a' kérdésekkel, hisszük hogy ön, ki a' czím' megpillantásánál fejéhez tapinta , elégült képet csinál e' soroknál, hogy könnyedén elvetett kesztyűjét mi — mit a' felhívott jegyző ur, helyzeténél fogva, alig tehetőit volna — olly epétlen cmelénk fel. De csalódik, mert legyünk és bőszünk, habár késett is, el bizonnyal nem marad. Ön egy tisztes testület' ellenébe kérdésekkel merészelt fellépni, 's mi több, a' tárgy' körét nem ismerők előtt gyanúsításokkal. lllyesmit hallgatag eltűrnünk nem lehet; miért is, ha bár buszúnk' köre szük, leszünk mit tehetünk. Es pedig „nem ki, de mit" elvünket feledve, levonjuk ön mystikus álarczát; megnevezzük a' nagy közönség előtt saját nevén, nyíltan kimondva: hogy ön bizonyosan — -egy nyugtalan liatal ember, ki a' kákán is csomót keres — 's nefandum! tán nem is symbolikus keresztyén? mert lám! a'megtörténteken megnyugodni nem tud . 's a' dolgok' szép csendes folyásával idegei aligha vannak öszhangzásban. Tudom, ön bizonyos jogokkal tépelődik, csendes megyénk' békés alakját barsi gyűléssé szeretné torzítni*); szerencse, hogy reslauratiót nem sürget. Bizony pedig mind ezekből nálunk, avagy csak mostanában, mi sem lesz. De ha már kérdezkedési vágyát legyőzni csakugyan nem birá: miért kellett azokat olly étire állítani? Miért feledé , hogy intézetei olly hanghoz még szokva nincsenek. Mi, ha kérdezkedési vágyát általkölcsönzé vala, más alakban állítottuk volna fel azokat. Jelesül kérdeztük volna inkább: micsoda anyagi vagy szellemi adalékkal járult a' megye, vagy akarám mondani, a'testület, az alapítványhoz? Kértünk volna adatokat, nevelés körüli buzgalmat, hasznos intézkedéseket, czélirányos javításokat tanúsítókat, miket a' nemes kebellel tett alapítvány kétség kivül nagy számban idézett elő. Kérdeztük volna : „kelelkezelt-e nagy vitatkozás a1

consistorialis tanácsnokok között a' felől: vájjon bir-e a' testület kellő mértékben a' megyebeli iskolatanítók' tanítás-képességi, és a' növendékek' értelmességi fokának szükséges ismeretével? Évnegyedenként , avagy csak gyűlésenként veszen-e a' megye' közönsége tudósítást vagy jelentést az iskolák' időnkénti állásukról, haladásukról, vagy hanyatlásukról? Vájjon ezek nélkül a' díj-kiosztás lélekismeretes igazsággal megtörténhető-e ? Vájjon továbbá a' canonica visitatio eddigi alakjában ké*) Ez aligha sikerülend kemény ellenállás nélkül. Tudva van ugyan is. hogy a' komárom megyei esperes ur, tavaszi gyűlésen, a' jutalom' hány részre leendő kioszlása felelti vitákban, unván a' közpapok' felszólalásaikat , asztalra sújtva , nem egészen nyugodt hangon mondá: „Nem akarom , hogy gyülésünk barsi gyűléssé változzék " Török. pes-e az iskolákról elégséges és biztos tapasztalati ismereteket szerezni ? és ha nem, mi által lenne az eszközölhető? Végre a' nevelési fontos ügy" növekedő követeléseinek, a' c. visilatio' évenként egyszeri látogatásával, meg van-e felelveV Kérdeztük volna még : hogy jutalmazásnál jön-e tekintetbe nyári iskolának léte vagy .nemléte? annak nemléte kinek számílatik be? egyháznak-e, papnak-e, vagy tán egyedül a'tanítónak ? és hogy valamicske juttatik-e belőle a' polgári hatóságoknak is? Végre kértünk volna felvilágosítást azon indokok iránt, mellyek a' testületet azon határozatra bírák , melly állal a' tettleg legjelesb két tanítót, kik a' mult évben is legkitűnőbbek és igy jutalmazoltak is vollak — most a' díjaktól elmozdíták; hogy azokat a' jegyzőkönyv' szavai szerint is „nem a' legkitűnőbb tanítók között" oszszák fel. E' kérdések, úgy véljük — mint tán Másmegyei is elismerendi, — hogy szinte nyomnak annyit, mint amaz élire állítotlak ; és midőn azok indulatot költnek, ezeket egy testületi tagnak sem jutand eszébe rosz neven venni. — De bőszünk' szellentyűjét ckképen megeresztgetvén: szivünk engesztelődésre hajol ön iránt; minek zálogául, ha teszem tanító, vagy mint magokat nevezgetni kezdik, néptanító, 's hozzá még nőtlen is volna; 's talám a" Pázmándy-alapítványért is sorompóba kívánna lépni; fogadja őszinte tanácsunkat: nősüljön. *) Végszavul . bocsánatért könyörgünk , hogy nevelési fontos kérdések körül olly könnyed modort használánk ! Megkisérleltük a' komolyt is, — de tollúnk vagy épen nem fogott, vagy untalanul öntött. Gondolok, jobb lesz hát amúgy : talám hogy lesznek boldogok is, kik apologiámat megtapsolandják! Komárom y. Levél Baksay Dániel barátomhoz. Kedves barátom ! Véltem leveledet 's a'hármas szerkesztőség' homloka körüli fonalvékony fénykör' megszaggatására irányzott czikkedet Tudod , hiú az ember, kivált, ha szerkesztő is, 's nagy igyekezettel takargatja oldalán a' gyengéket; innen képzelheted, mint jött kedvem , szerkesztői hatalmamnál fogva, örök setétségre kárhoztatni czikkedet. Azonban erős szándékomnál erősebb volt kényszerítő argumentumod , a' hivatkozás igazság szeretetünkre: tehát nolle velic. sárba *) Tavaszi közgyűlésünkön, egyik jutalmazott egyed mellett, sajst papja által — ki egyik visitalori segéd, következőleg az iskolák' osztályozásánál egyik bíró , vagy ha jobban tetszik a' név, e 1 -len őr volt, — nyomatékos ok gyanánt emlílelék, hogy épen házasulóban van: idest — néhány darab arany épen Jókor jőne jegypénznek. K-