Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1842-07-14 / 15. szám
- 17H -kútfejeik, hanem gátokkal zárt tavak, mellyekből az üdvös nedv át nem szivároghat a' szomjas szomszéd földekre, csak silány kákát és néhány kevély fűzfát táplálván, 's egyébkint hasztalan párologván el. Ezen eldönthetlen igazságot szem előtt tartván, nem lehetett ez esperességi gyűlésnek a' tervezett új tudományos és iskolai rendszer' vizsgalasa" alkalmával egy részről szive' mélyéből nem örülnie, látván, mikép a' honi magyar, és német nyelv' alapos tanítására szükséges gond fordítatik; de más részről szinte fájdalmasan meg nem illetődnie azon, hogy a' szláv nyelv, melly édes hazánkban szintúgy honos, es olly nagyszámú népesség- s egyhazunk' hivei' szellemi életének ütere, *s melly' szamara épen úgy, mint a' más ajkuakera, alapítvak az iskolák, annyiban sem méltatott figyelemre, hogy a' gymnasiumok és lyceumok' ez új rendszereben az oktatás' tárgyai közt csak említetett volna is! Ámbátor nem kerülte el ezen gyűlésnek érdemlett hálás méltatását e' részbeni ama' bölcs intézkedés, miszerint a' második és harmadik polgári iskolában rendelt anyanyelvbeni gyakorlatoknál fogva remélhetni, hogy azokra a' szláv nyelv is szert tehet; mindazonáltal még sem annyi ez, mint kívántatik, : s hogy mellette felesleges volna tudós iskoláinkban a' szláv nyelv' és irodalom' bővebb és alaposb tanítása. Az sem pótolhatja ki ezen hiányt, hogy a' hittani folyamatban a' szónoklati gyakorlatok anyanyelven helybenhagyatvák, részint azért, mivelhogy szónoklati gyakorlatok azon nyelvnek már ismeretét föltételezik, mellyen tartatnak; részint, mivelhogy a' szláv nyelv' szabalyos i>mérete nem csak a' leendő hitszónokoknak, hanem más tudósoknak, ügyész, orvos, uradalmi és megyei tiszteknek, kik szlávok közt hivatalóskodni fognák, de főképen tanítóknak is szükséges, kik, minthogy többnyire a' bölcsészet, néha a' humanitási osztályokból is alkalmaztatnak, iskoláikban ollyas valaminek tanítására köteleztetnének, a' mit magok soha sem, vagy tán csak felületesen imígy amúgy tanultak. Milly következetlenség ez! az alsó népiskolákban az anyanyelvet tanítás' tárgyává tenni, még pedig a' legnehezebb gyakorlati modorban, és arról nem gondoskodni, hogy a leendő tanítók magoknak a felsőbb iskolákban ezen tárgyról szükséges ismeretet szerezhessenek. Ezen hiányos rendszer miatt tudós tanodáink olly légszeszszeli világításhoz hasonlítnának, mellynek inííalkatából egy menet sem vinné a' világot azon utczákba, mellyeket a' szegény szláv nép lakja. „Hogy illy állapot — ha emberi törvényhozás és intézkedés' eredménye — sem a közigazság szabályaival, sem az ember' természeti szent jogaival, sem a' keresztyénség parancsolta felebarati szeretettel, sem a1 protestáns vallás1 elveivel, sem egyházunk1 érdekével, sem az ország' törve• nyei értelmével, sem az egyetemes közgyűlés némelly átalános állításai-és vallomásaival, sem az okosság'' tanácsaival meg nem férhető, arról ezen esperességi gyűlés tökéletesen meg van győződve. Melly meggyőződéséről 's belőle következteti igényéről a'főtiszt, kerületi és mélt. egyetemes közgyűlésnek számot adni, '« meggyőződését keblökbe is átönteni 's az által igényére ráállásukat kieszközleni kivánván, fentebbi állításainak részletesb taglalását 's bebizonyítását szükségesnek tartja. A' mult évi egyetemes közgyűlés' ama' végzése tehát, melly szerint: „a* fensőbb iskolákban jelenleg netalán még létező tót társulatok, csupán azoknak idővel részes irányzatuakká fajulhatása tekintetéből végképen eltöröltetnek, «' jövendőbeli hitszónokoknak szükséges * ugy nevezett ho mii etikai gyakorlatok meghagyatván ^ olly értelemben véve, hogy a' szláv nyelv' közvetlen tanítása és tanulása tudós iskoláinkból kiküszöbölve legyen, nem férhet meg a közigazság'' szabályaival. Mert azon kivül, hogy a' köz- és kölcsönös igazság' azon főelvével: ,,a' mit nem akarsz, hogy neked mások tegyenek, te se tedd nekik,v í össze nem hangzik, még olly ítéletet is hoz, melly által merő, be nem bizonyított gyanúból , minden törvényes nyomozás' és kihallgatás' elmellőzésével, sőt mint a' fenidézett közgyűlés' végzésében mondatik: ,,a' nélkül, hogy tettleges adatok felhozattak volna," az egyházi rend' ünnepélyes ellenmondását nem tekintvén, olly társulatok kárhoztattak, mellyek más nyelvek' érdekében (ámbár ezek is vészes irányzalúaktá fajúihatók) meg vannak engedve; mellyek tagjainak, ha tán vétkeztek, vétkeikhez képest kellett volna bűnhődniük, egyenként lakolniok ; mellyeknek végképeni eltörlése által nem csak ártatlan volt társaik, hanem minden még csak leendő társaik is, sőt az egész evang. szláv nemzet büntettetett meg, még pedig ünnepélyesen; mellyek, mivelhogy csupán idővel, tehát minekelőtte még csak vétkezlek volna, csupán idővel vészes irányzatúakká, némelly túlfeszült jóslóknak látszó fajúlhatása' tekintetéből, vagy inkább ürügyéből, szüntettek meg; bizonyosan ügyes felvigyázás, czélszerű és szigorú szabályok illető oktatók' igazgatók' felelőség alá vetése által könnyen lettek volna korlátozhatók. Ezen esperesség ugy látja, hogy egy nemzet' anyanyelvének mivelését akadályozni nem egyéb, mint természet és Isten adta ama' szent jogot sérteni, miszerint minden ember, minden nemzet teljes bántatlan szabadságában áll, anyanyelvét, melly individualitása', személyessége és természete* fővonásainak, élete' legszükségesb gyökereinek és boldogsága' nélkülözhetlen factorainak egyike, mivelni és míveltetni; melly jogsértés annál kiáltóbb, mennél gyöngébbek és szorosabbak a' viszonyok, *
