Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-07-14 / 15. szám

— 179 -mellyekkel a1

nyelvre nézve nyomasztott nép a* másikkal összekapcsoltatik; mennél igazságosbak igényei, mellyeket kímélésre és méltatásra tehet; mennél honosabb honaban, és mennél nagyobbak érdemei a* közös haza körííl, mellyekkel magának lakhatási jogot minden hozzá tartozó szabadsággal vívott ki, a' közös hazának munkásságával, iparával, tudományával hiven szolgálván, minden terheiben egyaránt részesülvén, szabadsagaért, íüggetlenségeért vérezvén. Ezen esperesség fájdalommal szemléli e' szlávokkali méltatlan bánásmódban a' keresztényi felebaráti szeretettel ellenkező törekvéseket és indulatokat. Mert a' keresztyéni felebaráti szeretetet igy festi Fal apóst. (Kor. 1. lev. XIII. r.) ^hossz/ítürő, kegyes a1

szeretet, nem irigykedik a szerelet, nem cselekeszik álnokul nem fuvalkodik fel, nem cselekeszik éktelenül, nem keresi csak az ő hasznát}

nem gerjed hamar haragra, nem gondol gonoszt, nem örúl a1

hamisságnak, örül pedig az igazságnak : mindeneket elfedez, mindenekei hiszen, mindenekei reményi, mindeneket eltúr. A szeretel soha el nem fogy : de a"1

jövendőmondások is eltöröltetnek, a" (különböző) nyelvek is megszűnnek , a' tanulásból való ismeret is eltöröltetik." Vájjon e valódi szeretetnek tiszta tükrében megismerik-e ábrázatjokat azon hazafiak, kik merő szeretetből szláv hontársaik' nyelvét, valami mérges, veszedelmes elemnek kiáltják és hirdetik ? mondhatják-e, hogy a' sók ,nem'-mel bélyegzett, szeretettel össze nem férhető dolgokból csak egyet is a' szlávok ellenében nem követnek el? hogy a' szeretet' igenleges igényeiből csak egynek is eleget tesznek ? és a' szeretet' minden más bizonytalan és múlékony érdek feletti örök becsét méltányolják-e ? önlelkismeretök1

megítélésére 's eldöntésére hagyjuk. De mi az egész keresztyénség' szine előtt bátran kimondjuk, hogy üzésüknek sem czélja sem modora nem a' szentlélek' sugallásai, mellyet az egész hivek' egyeteme llupert apáttal énekelve dicsér: ,,qui per diversitatem lingvarum gentes in unitatem fidei congregasti." 'S ha mégis ezek a' szlávokon elkövetett méltatlan bántalmak valami külellenségtől jönnének! de itt leginkább azon kell csudalkoznunk és szomorkodnunk, hogy azok csak a' magyarhoni evang egyházban otthonosak, 's hogy ezen egy test' egyik tagjának a' másik ellen felköltött gyülölségét a' protestántismus' szellemével és érdekeivel öszhangzásban lenni vélik! holott széles világon nem találhatni olly protestánstalan jelenetet, mint épen ez; bár elvre, mellyből származott, bár czélra, mellyre törekszik, bár eszközökre, mellyeket használ, nézünk. Vájjon protestáns szellemtől ihletvék-e azok , kik protestáns felebarátaiknak , hit- és egyház-közöseik' anyanyelvének inivelése' megakadályozását sürgetik? Protestáns elveknek nem legfőbbike-e a' hit, 's mellette a' rtyelv' szabadsága is? Nem töröltetett-e el reformatio által egy nyelv' bitorlása? Nem növekedett-e leginkább az által hitünk' és egyházunk' szellemi ereje, hogy anyanyelvűk szabad és buzgó mivelése által, nem egyenként, hanem a' hívek' egész tömegével fölvilágosodásban haladtunk ? 'S ezen tapasztalás nem volna most már a' szláv protestánsokra alkalmazható? Kicsoda honunk' egyházi történetében olly járatlan, a ki nem tudná, mennyit használt a' szláv nyelv rég' műveltebb alakjával a' reformatio' magvának köztünk való elhintésére, ápolására, kiterjesztésére ? kinek titok az e' részbeni érdeme csak a' szentírás' szláv fordításának, melly legtökéletesb minden líjabb nyelvekrei fordítások közt 's az elterjedtebbek'egyike ? Ki nem emlékezik a' Husszitákról, kik e' honban is, 's tán főkép e' honban, a' reformatio' előkészítői valának? 'S most ezen magyarhonbani protestantismus' alapjáról elfelejtkezvén, akarják velünk egyszerre elhitetni azon új problematieus, kétséges, be nem bizonyított thesist: ,.hogy honunkban a' protestantismus a' magyar nyelvvel áll és bukik!" holott a' szláv ajkú nép közti protestantismusnak fő támasza miveltebb anyanyelvének ismerete és használata; holott ki e' nyelvet aláássa, az e' honbani protestáns hit1

és egyház' egyik alapját ássa alá. Nem valódi protestáns, ki egész lelkéből magáévá nem teszi Pál apóst. Kor. 1: 14. részében kifejezett nézeteit. Ezen profest. ágost. vallású szlávok' szenvei úgy keletkeztek, hogy néhány buzgó hazafinak sikerült a' többieknél hiedelmet találni azon némelly politikai combinatiókból kivitt tannal, miszerint hazánk' boldogságának legnagyobb akadályai 's veszedelmei a' szlávok, mell> könnyű hiedelemből tüstént következett a1

követelmény: hogy nemzetiségükből kivetkeztettetve, minél elébb magyarokká átalakuljanak. No most már tehát, ha ezen új doctrinnél fogva politikai valószínűségen, combinatiókon, fölvetéseken és jövendöléseken szabad nyelvre és nemzetségre nézve olly követeléseket, és olly eljárást alapítani : ki állhat arról jól, hogy maholnap, ha olly ügyes politikus áll elő, ki majd tudandja szépen bebizonyítani, hogy a' haza' boldogsága ez vagy amaz egyetlenegy hitet megkívánja, és mint most a' nyelv, úgy aztán az egyedül boldogító hittől különböző hit is nem fog a' haza' vélt boldogságának áldozatúl kívántatni, követeltetni? 'S mi az a' haza' boldogsága ? nemde lakosainak boldogsága? 's ez nemde legdrágább érdekeinek biztossága? S ezek közt nem találtatnak-e ollyanok, mellyekért minden jobb jellemű és szellemű ember más alárendelt érdekeket, hazát, szabadságot, békét, vagyont, sőt életet is keres és becsül, 's mellyekért mindezektől, szükség' esetében, kosz elválni, hogy csak azokat megtarthassa? 'S ezek közül nem legfőbb-e a' meggyőződés, a' nyelv' mint legszükségesb eszköze' hozájárultával í