Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-07-14 / 15. szám

- 172 -nek a' közszeretetben; azért parancsolja a'főpap-! nak: „deinde sacerdotem quemque hortare, ne accedat ad spectacula, neve in taberna bibat, ncc artem aliquam , aut opificium turpe et infame exerceat. Et qui tibi in his rebus morém gerunt, eis honorem tribuilo, qui autem resistunt, expellito." 9) Ehhez mindenben hason szellemű Nuenar gróf levele V Károlyhoz szinte hason szinü dologban , mindjárt a' reformatio' keletkezésekor: „Coerce quaeso imperiosum , et violentum genus quorumdam sophistarum, qui ad perniciem litterarum nati sunt. Theologos dico , numero non ad mutum multos Et ut rem totam intelligas, fratercnlos (/uosdaut tnagais titnlis insanientes jube suorum coenobiorum curarn gercre, jube domi fratribus suis regendis operáin iinpeiidere, sacris faciendis invigilare, populuin christianum divino verbo, et evangelica doctrina reficere, non decoquere rem familiarem, non excitare turbas in ecclesia , non spargere rumores." etc. 10) Bizonyára a' keresztyén ekklézsiákba is becsúsztak a' mindenféle visszaélések. Ailli Péter cambrayi püspök és cardinál a' eonstanczi zsinatnak át is adá reform elveit „de emendanda ecclesia" ; de azok akkor elhangzottak, 's a' reformatiónak ki kellett törni, mert terhelt felhők boriták az eget, mellyek villámhárítókkal többé eloszlathatok nem valának. Erzé is ezt jól X. Leo, eléggé sürgeté az Augustinus rende'priorját, hogy Luthert minél előbb zabolázná meg: „sin diireres, et malum vires sumserit, vcreor, ne cum velimus adhibere incendio remedia, non possimus. Gliscit enim in dies Iabes, fortiorque fit, atque robustior, nihil , ut magis esse nobis timendum videatur , quam mora" 11); de a' parancs'teljesíthetésének is van bizonyos hatása, mellyen túl emberi erő által többé nem eszközölhető. A' persiai birodalomban Mithra tisztelete vert gyökeret korán; a' fő valót nem vala szabados , képekben lemásolni, vagy róla idomokat adni , mit Numa is Plutarch szerint Romában követett, mert a' teremtés' urát mindenütt a' lelkes törvényadók és vallás-alkotók kiábrázolhatatlannak vallák. Mi változásokon ment keresztül a' persák' vallása , elő van adva a' Mithráról irt értekezésben 12), 's itt elég röviden megérinteni, hogy ott is a' szent hit végre vastag babonák' ködébe burkoltatott , 's elő kelle herdusch-xűk állani, hogy gyökeres javításaival fris életet öntsön a' hervadni indult szellemi világba, mellynek jóté-9) Antonii Van Dale Dissertationes, Amstelod. t702. p. 4. 10) Jacob Burckhardi de linguae latinae fatis , Wolfenb. 1721. p. 458. 11) Epistolarum Petri Bembi Leonis X. nominescriptarum Libri XVI. Basileae 1535. L. XVI. Epist. 18. 12) Tudom. Gyűjtemény 1840. April. konysága Baktria' hegyeitől északra a'Kaspi, nyugotra a' Földközi-tengerig kihatott, sőt Európába is átlövellé töredezett sugárait, 'snem elébb bukhatott meg, mig az Islám fegyveres erővel nem fogott kiirtásához, 's ma a' Gueberekben — ezen India' déli csúcsáig elszórakozott, munkát kedvelő jámbor népfajban — régi dicsőségének tisztes romjait hagyá fenn Hogy a' Veda és Zend vallást követők, a' régi Ariusok kezdetben egy kútfőből meríték a' szent hitet, egy nyelvűek, a' monismusban is rokon elviiek voltak, a'sanslu it és zend nyelv' literaturájában tett újabbi felfedezések eléggé igazolják. A' mi Egyiptomot illeti, fel sem lehet tenni e' réginagy műveltségű országról, mellynek roppant emlékei méltó figyelmet gerjesztőnek, hogy ott is az egy istenség mint fő-való ne tiszteltetett volna, ha Plutarch és Porphir meg nem irták vala is, hogy Isis' tiszteletében minden észszerű, babonáktól ment, a' fő való' tulajdonait különböző megtestesített jelképekben ábrázolván ki , mellyek természetesen , mini mindenhol, később a' tudatlan nép által valóságoknak vételiek 13) Maga a' saisi templom' jelentős felírása a' megfoghatatlanról igazolja az állítást: „Én vagyok a' ki volt, van, 's leend, fátyolomat még egy halandó sem fedheté fel." Úgy is van ! valóban sajnálkozásra méltó az uj népszerű, mint fellengős philosophia' (popularis et absoluta; amaz Broughamban , emez Hegelben lelte fel bajnokát) pöffeszkcdése, melly az ész áltar könnyen és tökéletesen megismerhetőnek vallja azt, a' mi örökre ismerhetetlen és megfoghatatlan leend reánk emberekre nézve, kik az Isten' természete és czélja'irányában a' sejditésen és hiten, túl nem mehetünk; a' mit a' philosophiának nyilván ki is kell mondani, ha nem akar bűnhődni az istenség' ideálja ellen. Szorítsuk röviden össze a' mit el akarunk mondani, azt t.i. hogy a'fő valóról, vagy egy istenségrőli hit átalános volt az ó-világban , melly lelki valóságnak tekintetett, 's hivatkozunk erre nézve Augustinusra, ki (de civitate Dei, 1. IV. c. 12 ) azt mondja, hogy a' pogány bölcsek közt közvélemény volt, hogy az isten világ' lelke. . arro pedig mondá: (ibidem c 31) jól ismerik azok az isten'természetét, kik azt léleknek hiszik, ki mozgatás és ész által igazgatja e' világot. „Minél fogva Cicerót, Senecát's másokat nem lehetatheusoknak mondani, hogy keresztyéni tiszta fogalmok nem volt, az istenről kifejezéseik nem eléggé pontosok. A' nagy isten' hatalmát a' poéták is egy szívvel szájjal dicsérték, mint : Homer, Hesiod, Horácz, Virgil, Ovidius. Szent Dávid sem festi erősb ecsettel a' fő való' hatalmát, mint a' mit arról Ilias' nyolczadik könyvében olvasunk ; erőteljes szavait Jupiternek Olymp' lakóihoz ilt köz-13) Hermanni Witsii Aegyptica p. 6