Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-06-09 / 10. szám

no -tulajdonképen nem keltő , hanem valóban csak egy ; hogy tehát az egyes felekezelek' legbuzgóbb baráti is a' tervezeit unio mellett teljes lelkisme­rettel buzgólkodhatnak, sőt buzgólkodni kötelez­vék. 'S épen ezt némileg felvilágosítani , czélja e' soroknak. Kérdezzük tehát, hogy mi legyen a' közö­nyösség álalában, vagy mit szoktunk ez alatt a' szó alatt közönségesen gondolni? mert azt tud­ván, könnyű lesz felfogni a' közönyösség' külön­féle nemeit is, úgymint : mi legyen az erkölcsi, polgári, bölcsészeti, vallási 's több közönyösség. Álalában tehát a' közönyösség elménknek vaia­melly tárgyhozi olly iránya, mellynél fogva álla­potunk nem változik; vagy elménknek némelly tárgyaktóli függetlensége. Kettős tekintet rejlik tehát a' valódi közönyösségben, hogy tudniillik azon tárgy' természete előttünk tudva, mind a' mellett hogy becse nincs reánk nézve. Lehetetlen tehát a' valódi közönyösség, hogy a' tárgynak jellemét 's annak reánki hatását ne ismerjük, lgv péld. az éhes nem mondhatja, hogy közönyös az étel iránt, minthogy az étel megváltoztathatja ál­lapotját; de a' jóllakott igen is mondhatja, hogy közönyös az étel iránt, az az, a' jóllakott ugyan azon állapotban marad, legyen bár kivüle étel, bár nem : az utolsó tekintetben közönyösök vagyunk az étel iránt: az az nem vágyunk vele egyesülni. Ugy van ez a' lelki dolgokra nézve is. Az igaz­ságról péld., okos lelkünk nem mondhatja, hogy közönyös iránta: mert igazság a' lélek' tápja s az után sovárog; azért is minden új igazság na­gyon felváltja a' lélek' állapotját. Mellőzve más szaki igazságokat, maradjunk csak a' vallási igaz­ságok mellett. Igy péld., a' keresztyénekről nem is mondhatni, hogy Istenben nem hinnének : de még az sem közönyös reájok nézve, minemű le­gyen ez Isten, szellemi-e ? tökéletes-e? vagy gyarló mint az ember ? Létezhetnek azonban vallási mondományok, mellyekről vallhatjuk, hogy elménk' állapotját megváltoztatni nem képesek, hogy azok tehát közönyösök reánk nézve. Felesleg említeni is, hogy csak emberiállítmányoklehetnek illynemü mondatok ; mert minden vallás emberi toldatokkal is meg van bővítve: minden emberi munka pedig gyarló 's tökéletlen. Igy voltak idők, hol a' keresztyének nemcsak a' nem-keresztyéneket, hanem még egymást is kárhoztatták; noha már Péter mondá Apóst, cselek. 10, 34.35. „Bizony­nyal látom, hogy az Isten nem személy-válogató; hanem minden nemzetségben kedves néki akárki­csoda , a' ki ötet féli és igazságot cselekszik." Ha ki most olly türelmetlenséget mint hitezikket tűzne ki: vájjon a' keresztyének közül sokan vol­nának-e , kik az idézett Péter' mondatával egyet nem értenének. Továbbá minden vallási felekezet más meg más külső szertartásokat tart; vannak péld., ékességek az egyházban, vannak különbféle ruházatú egvházi férfiak. Voltak kik ezeket is hit­ágazatoknak tartották : de lehetnek közönyösök is illyek iránt, az az mondhatják jó lelkisme­rettel , hogy ollymi lelküket vallási tekintetben meg nem változtathatja. Megkell vallani, hogy a' mostani idők tel— vék a' vallási közönyösség feledi panaszokkal. Igazolják is e' panaszokat a' különbféle feleke­zeteknek ha nem is egészen üres , de erősen megritkúlt egyházai, az emberi köz szeretet' tá­gult mezei a' vallás iránti közönyösségnek mind­annyi csalhatatlan eredményei. Lehet-e tehát? és mennyire lehet közönyös vallás iránt okos em­ber ? Annyiról kiki könnyen meggyőződhetik, 'hogy a' vallás iránt okos ember álalában közö­nyös nem lehet; vagy nem mondhatja, hogy a' vallás reá nézve minden becséi teljességgel el­veszté. Meri egybecsiiek ok és okozata: a' vallás pedig épen gyümölcse az okos léleknek. Okos­ság tehát és a' vallás egybecsűek, 's a' ki val­lását vagy az isteni dolgokróli meggyőződése' becséi megtagadhatná, az tagadná okossága' be­csét is. Becsesek tudniillik a' vízgőzök az ed­dig hallatlan erők' kieszközlésére : nagy értékű tehát a' viz és meleg is , mellyek a' gőz' elő­hozására kikerűlhetlen szükségesek; ha valóban szép e' világ, akkor nagy becsű a' világosság is, melly nélkül megszűnnék minden világi szépség. Az okozat az okhoz tartozik, és csak mind a' kettő együttvéve teljes becsű egész Lehetetlen tehát, hogy valaki az egyszer ismert isteni dol­gok iránt álalában közönyössé válhatnék. De az igen is lehet, hogy a' vallás' némelly részei iránt közönyösek leszünk, még akkor is, ha magunk valamit isteninek 's igazságosnak tartottunk. Mert az ember gyakran csalatkozik, és ha megcsalat­tatását később észrevevé, miért nem vallhatná, hogy á' mit eddig igaznak tartott, az valóban nem igaz , vagy hogy az reá nézve becsét el­veszté. Es minthogy az ember csak lassan 's apródonként okúi, nemde tökéletesedhetik tudo­mánya? nemde mondhatja azon tökéletlen alak­ról , hogy most iránta közönyös, 's hogy ra­gaszkodik valami jobbhoz, mellybe amaz átvál­tozott? Hát ha meggondoljuk , mi módon érünk vallási ismereteinkhez a' mostani nevelésmód sze­rint ? Nemde zsenge korban , minekelőtte olly fenséges, olly elvont tárgyakról csak gondol­kozni is képesek lennénk, nemde mondom csak történetileg, csak gépileg csepegtetnek belénk a' fenséges keresztyéni vallás' eszméi? nemde egy­szersmind sok emberi állításokkal is megrakatik emiékezetünk isteniek gyanánt? nemde azokróli teljes meggyőződésünk csak az utóbbi érettebb Korunkra halad ki? Történhetik-e tehát más mi, inint történik, hogy tudniillik később az emberi állítások csak mint ollyanok tűnnek elő a' vizs­gáló elme elébe? Es ha illyekről lemondunk , mit tenni szoros kötelességünk, nemde az annyi, mint közönyössé válni némelly állítások vagy

Next

/
Thumbnails
Contents