Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-06-09 / 10. szám

- 111 -szei tartások iránt, mellyekhcz eddig ragaszkodtunk ; de most kötelességünknek tartjuk kijelenteni , hogy azok reánk nézve becsüket elvesztették? Krisztus is mózes-vallásban neveltetett fel, még is később szellemi részét kivéve megvallotta róla, hogy becse nincsen, 's épen azért új vallást alkota. Azonban illy vallási közönyösség ellen kikelni talán eszébe sem jutna senkinek. Hanem vannak , kik szinte baromilag , az az , vizsgálás előtt itélék, — ha olly valamit Ítéletnek mondhatni — hogy mindegy, akármelly valláshoz szabjuk magunkat. Korunkban noha ritkák illyek , de lehetnek még is. Mert úgy látszik , hogy az okos lélektől elválaszthatlan az istenbeni hit. Azonban az okosság is, mint minden erő, csak lassan fejlődik. Az újon szülelett gyermek bizonyosan Istenről mit sem tud. Lehetnek tehát, kik vallási tekintetben egész életökön keresztül csak gyermekek. Vannak, kik a' vallással is divatképen bánnak : „religio est vestis , quam induis, exuis, ut vis Ezek csak a' többséggel tartanak , meg nem gondolván a' többség' állításai igazak-e, vagy nem ? képesek volnának felvergődni az igazhoz , hanem a' könnyelműség és a' földi javak utáni hatalmas vágytól elfojtatik a' jobb mag. — Vannak utoljára képmutatók is vagy farizeusok, az emberi nem' legutálatosbjai, kik mindent tesznek, csak azt nem, mit tesznek, vagy világosan szólva , kiknek kiilsejök 's külső ténycik belsejükkel 's elhatárzásaikkal merő ellentétben vannak. Noha tehát lehetnek 's vannak is vallási közönyösök, még is rájok ismerni, 's mintegy meghatározni , ez vagy amaz azon nyájból való-e, igen nehéz, és csaknem lehelellen mi. Mert Istenen kívül ki láthatja az ember' belsejét? már pedig a' vallásosság csak az okos lélekben gyökerezik , külső tények pedig igen csalók lehetnek. A' sokaság péld. , többnyire így szokott ítélni: ez, vagy amaz nem jár az egyházba , ö tehát közönyös a' vallás iránt. De viszont is meglehet, hogy ez , vagy amaz , igen gyakran is jár az egyházba, még is közönyös a' vallás iránt. Ez vagy amaz, gyakran szól a' vallási tanítmányok ellen , rója az egyházi szertartásokat, üldözi a' papokat 'stb. ö tehát a' vallási közönyösök' számábóli. De viszont más vagy épen nem, vagy csak tisztelettel beszél a' vallásról, a' külső szertartásokhoz szorosan alkalmazza magát 's papok' barátja : mégis a' vallás' malasztjai idegenek elölte; a' vallás tehát nem érdekli öt. Mind ezen vallási közönyösség' fajaitól menteknek valljuk azokat, kik a' magyarhoni két protestáns felekezetnek egybeolvadásán iparkodnak. Ugyan is ezek jól tudják, mi az evangelika vallás , azt legdrágább kincsüknek ismerik cl 's idegenek meggyöződésök' változtatásától; mert hiszen arról bizonyosok, hogy nincs két különböző protestáns gyülekezet, hanem csak egy. A' mi volt három század előtt, az most már nincs. A' ki a' valót képes megkülönböztetni a' tüneménytől . annak ebben semmi nehézsége, semmi kétsége: kettős a' tünemény, egy a' valóság. De hogy a' rosz magyarázatnak ne szolgáltassunk alkalmat, mintha sarkából kifordítatott légyen az ősi vallás, legyen itt röviden a' történtnek folyamatja. A' reformátorok, tudniillik Luther és Zwingli 's utóbb Calvin is megegyeztek az elvben, melly volt: a'lelkismeret' szabadsága, az az, hogy szabad a' keresztyénnek megvallani, mi a' meggyőződése, mit tud , mit ért, 's tud-e, ért-e valamit a' vallási dolgokról? 's hogy az ellenkező neki nem szabad. Az elv' alkalmaztatásában azonban megtörtént , a' minek az emberi esetekben olly sok tanúságai vannak, hogy tudniillik a' reformátorok egy pontból kiindulva, nem különböző ugyan, de még is különnézetű tartományokra értek; a' mi annál megengedhetőbb, mennél elvontabb tárgyak körül foroglanak. Mert ugy van a' többi esetekben is. A' bölcsészet' tárgya péld., csak egy: még is hányféle, 's milly különbözők rendszerei? egy a' polgári boldogság: még is milly különböző a' kormány? Különböztek tehát a' reformátorok is főkép az emberi szabadság- és az urvacsoráróli tanokban : mert a' kisebb eltéréseket bízvást elhallgathatjuk. Szerencsénkre megmaradt a' közös elv, a' lelkismeret' szabadsága, 's így jött idővel , melly az ember' müveit érleli, a' mostani egyetértés is világosságra. Távol legyen szőrszálhasogatásokba bocsátkoznom , vagy azokat csak megérintenem, mellyekkel e' tárgy gyakran el volt árasztva. Tudjuk, milly szövevényes feladat,az isteni dolgokról emberi módoni vitatkozás. Irt nagytömegű könyvek tanúsítják , melly értelmi súly fordítatott a' legmélyebb eszű férfiaktól az emberi erőt túlhaladó tárgyakra; tudva levő, milly forró szenvedelmekkel ragaszkodtak állításaikhoz az ellenpártok, 's épen nem csudálkozhatni, hogy csak sok esztendők' fordulatán keresztül csendesültek le a' pusztító elemek'viharai. Azért feledve legyenek azon idők, a' keresztyéni felekezetek' gyűlöletének tanúi! Háromszor áldva a' jelenet' szelídsége 's kölcsönös méltánylala. Csak ez úton érlelhetett az egyetértés a' két protestáns felekezet közt az isteni előre-elrendelés feletti tanban , melly a' mint látszik, ebben áll: hogy tudniillik az Istennél, — a' kinél nincsen tegnap és ma, mert akkor változó volna mint az idő és az időbeni dolgok, hanem nála az egész örökkévalóság csak jelen , — hogy mondom az Istennel mind meg van határozva , Isten előtt nem változik semmi. De van a' dolognak más nézete is. Emberileg tudniillik okoskodva volt még is tegnap, van ma, 's hihetőleg lesz holnap is. Ez bizonyos, ámbár az Isten' lényére 's létére nem alkalmaztatható. 'S így megvan a' szabadság is, és a' szabadsággal mind azon jelességeink is, mellyek a' szabadság' *