Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-04-07 / 1. szám

hogy kis hián mindent kimondjak, a' reformatioval egy órában született elve: institutioiból kiküszöbölni minden papönkényt; törvény vagy igazgatási rendszerében a' papi monarchiát keresztyén monarchiává, vagy legalább aristocratiává hasogatni el. Főelve a' protestantismusnak , a' vallásnak, mint egyenesen a'lelkismeretnek jogait kivenni egyesek, kivenni még testületek kezéből is, és őket a' legszélesebb értelemben népszerüsítni. Annyira elve, hogy ezt a' protestantismus nem később időkben, nem korszakonként fejtette ki, hanem magával hozta a' világra, mint a'nap a' világosságot, mint a' tűz a' melegséget. — A' reformátoroknak legelső lépése — bár ők ezt nem tisztán látták és akarták — a' hierarchia ellen vala intézve, ez irány nélkül nem mehettek volna egy nyomnyira sem, és Luther Márton a' wittenbergi tér közepén égeté meg X. Leo pápa bullájában, 's a' romai jus canonicumban a' hierarchiát. E' hamvakat régen elszórta a' szél kelet- és nyugat felé, e' hamvakból őt viszont feltámasztni vadonat lehetetlenség, nem lehet ezt többé babona, vagy önámítás nélkül a' holtak országából felidézni. Meglehet a' két reformátornak Luthernek és Calvinnak személyes oldalelvei takargatják a' papönkényt, 's ezekből költötték ki némellyek az újdonat új protestáns hierarchiát? — Igaz, Luthert ugy látszik csak a' kénytelenség szorította rá, utoljára ez oldalát is megrostálni a' régi rendszernek , ugy látszik nem is volt eleintén kedve e' főbástyát megtámadni, talán mert tudá, hogy ez alatt a' lőpor az ostromlót is légbe vethetné, vagy mivel összeépíthetőnek vélte vele az új vonalt. Rotteck legalább e' véleményen van világtörténete 3-ik kötetében. *) Mi több, maga is meglátszik ezt vallani, munkáihoz kevéssel halála előtt irt élőbeszédében : „Als ich mich in die Reformationssachc einliesz , war ich von den Dogmen desj Papstes so berauscht, dass ich alle welche dein Papste bei einein einzigen Artikel den Gchorsam verweigerten, hatte umbringen können." Ugyanezt láttatnak igazolni némelly későbbi kemény kifakadásai a' laicusok avatkozásai ellen. — így jósol ő egy helyen: „Mixtúrajam íiet alia; antea episcopi defecerunt, at: si mundus diutius sit duraturus, eo deveniet, ut ii, qui principes sunt et magnates seculares, vellent esse clerici, et tunc praetor in pago, consules in urbibus, nobiles in agris, parochos et concionatores reformare, iis magistratualiler imperare, imo praescribere praesument, dicentes: ita debet praedicari, sic concionabere! Hactenus autem res ipsis non cessit, licet diabolusid iam quaeratsummopere, omnemque navet operám." — A' nagy reformátor propliétai szelleme három századdal előre meglátta a' magyar protestáns egyházban történendőket. Én azonban nagyon hajlandó vagyok Luthernek személyes elveit nem átalán ugyanazonosítni a' protestantismus elveivel ; valamint hibásnak tartom, vallásos, vagy más testületek elveit egyesek kebléből vagy agyából kiszedni 's beléjük mártani az egészt. — Én ez elveket szeretem Luthernek egyedi jellemében feltalálni, mellyröl egy lelkes német történetíró olly szépen 's élethíven nyilatkozik. *) — Meg is mutatá a' protestantismusnak közszelleme mindenütt, hová zúgása és tüzes nyelve elhatott, hogy az egyszer elfogadott impulsust megtartotta , 's legalább papönkényt gyengített vagy irtott mindenütt, de hogy épen ez által más hatalmat nem praepotentirozott-e ? ez más kérdés. — Legalább a' tizennyolczadik és tizenkilenczedik századi magyar honban a' protestáns egyházból egészen kiveszett a' hierarchia kovásza, ha csak egyeseknek törvény és közszellem elleni önkényét annak nem vesszük, 's ezeknek személyes] biinét nem tulajdonítjuk az weil das Protestiren gegen alles, wogegen sie wirklich protestirt hat, wesentlicli in ihrem BegrifTe liegt. — Schuderoff. Grundzüge. 25. Alsó wurde der Streit, der urspriinglich um einige wenige Puncte erhoben worden und worin anf seiner Seite das sonnenklarste Kechl war, allmalig auf alle jene Lehrsátze ausgebreitet, die man als VVaíTcn wider ihn brauchte oder miszbrauchte , und endlich auf die allgemeine Grundlage oder Schuzwehr derselben — die Auctoritát des Papstes. Alig. Gesch. III. — 3. *) Er war ein Mann von tiefem Gemüth wie von reichem Geist, durch helle Weltanschauung den Fesseln der Vorurtlieile enlrückt, das Verderbnisz der Kirehe, mit Überzeuming erkennend, und dnrcli Talent und Muth natürlich berufen , zur Auflehnung gegen das unwürdige Joch. Überhaupt ein lebenskraftiger Ausdruck seines Zeitalters, vorzüglich befahigt und geneigt in d essen Geist zu wirken. — Durch die bittere Sciimahung und nimmer rastende Verfolgung seiner Feinde gereizf , gedrangt seblbst aucli zum Auszersten zu schreiten. — Rotteck. NI.