Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-04-07 / 1. szám

- a -egésznek. De illyen tekintetben nincs olly alkotmányos rendszer, hová az önkény kis időre be ne csúszott volna, 's be ne csúsznék ezután is. — Itt elvekről van szó, 's ez elvek olly népszerűvé , olly függetlenné tették a' magyar protestáns egyházi bel- és küligazgatást, mint magát a' lelkismcretét, mellynek függetlenségéről már Seneca ezt mondá : „ corpora obnoxia sunt et adscripta dominis, mens vcro sui iuris, quaeadeo libera et vaga, ut ne ab hoc quidem carcere, cui indusa est teneri queat, quominus impetu suo utatur, et in infinitum comes coelestibus exeat." 3. Benef. 20. És itt lesz már helyén meghatározni, mit kell a' hierarchián, a' papönkényen érteni, nehogy holmi csekély joghoz ragaszkodást, vagy canonicus csökönyösségét, vagy betű melletti buzgólkodást annak vegyünk vagy tartsunk Én Calvinnal tartok, ki a' hierarchiát így határozza meg: „Penes unum fórum esse , supremam Ecclesiasticarum omnium caussarum cognitionem, sive in diiudicandis definiendisque doctrinis, sive in ferendis legibus, sive in constituenda disciplina, sive in exercendis iudiciis. Nemini iudicium huius sedis liceat retractare, neque ab augusto, neqne a regibus, nequeaclero, neque a populo iudex iudicabatur" *) — Ki látott, azt kérdem nálunk illy papönkényt, vagy ki tudta valaha intern a visióját olly magas fokra felcsigázni, hogy ennek csak árnyéka is ellebbent volna szemei előtt? — vagy vékonyítsuk el e' vastag színeket a' lehetőségig, eresszük fel e' haragos sötét szilieket passiv egyházi igazgatásunk minden vizével, ki birja ennek Ieghalaványabb árnyéklatát intézvényeinkben feltalálni ? — vagy ha már észrevételeim ide oda menetele illy közel vitt a' forrásokhoz, menjünk vissza magához az ősforráshoz, mellyből elveit meríté a' protestantismus, mellynek ultima rationak kell maradnia, ha a' fát magunk alatt levágni, az alapot ön magunk alól elszedni nem akarjuk. **) Ez ősforrás egyh. igazgatásunk tár*) Inst. IV. — 7. **3 Ezt meg kelle mondanom azoknak, kik ultima rationkat az irást mellőzve, divat eszmék és tudja Isten milly gondolatbuborékok állal akarnak tarkítni egyházigazgatási rendszerünkön. Igaz, hogy korunk divatos eruditiojának vannak bizonyos maximái, vannak átalános publico-politicus fogalmai, mellyeknek mankojan besántikál akarhová, és a' vitatkozás gyában a'Jesus tanja, még Calvin értelme szerint is: „Eas h u m a n a s constitutiones ego in Ecclesia probo, quae et Dei auctoritate fundatae, et ex seriptura desumptae, adeoque prorsus divinae sunt." — Ez minden uralkodást megtilt országa kebelében, nemhogy önkényt, de még elsőséget sem ismer el, és az egyházi hatalmat in solidum adja az összes egyháznak. „A' pogányokon uralkodnak az ő királyaik és a' kiknek azokon birodalmok van , jóltevőknek hivatnak; ti pedig nem úgy: hanem a' ki legnagyobb közöttetek , ollyan legyen mint a' ki legkisebb, és a' ki fő, ollyan legyen mint a' ki szolgál. **) Legeltessétek Istennek seregét, melly a' ti gondviseléstek alatt van , nem kényszerítésből , hanem örömest — sem pedig úgy mint uralkodván az úrnak örökségén.***) Nem uralkodunk a' ti hiteteken, hanem szolgái vagyunk a' ti örömötöknek." ****) — E'maximákon, e'jesusi elveken áll és ezeknek szellemében hat még ma is a' protestáns egyháznak igazgatási rendszere, annyira , hogy egyes mozdulatai, mellyeket némi önkény látszik vezetni, csak ez elvekhözi szoros ragaszkodás, melly szerint a' más oldalra is felügyel, 's a' felduzzadó önkényt ott is leveri. Hiába! ha valami testület az önkény ellen kikél, maga a' gátolt önkény panaszkodik a'népszerű elvek önkénye ellen! -y Protestáns egyházunk uralkodást nem szenved, de egészen más irányzatból mint némelly uralkodást hárító testületek; ő uralkodást nem szenved, mert maga sem uralkodik. Hogy sokan ez elveknek nem hisznek, azon nincs mit csudálkozni, mert példa van rá , hogy az egyház ez elvekből uralkodást, egész országot tudott magának építni; ha egyházszolgáját látva benne crypto-hierarchiát vélnek sokan lappangani, mint Pythagoras tanítványi egy babszemben is lelket láttak berekesztve, szinte természetes: mert csakugyan a' rtiennyország kulcsaival, mellyeket még az ágostai és helvét hitvallások is meghagytak tárgyai között szét üthet. Azonban — egész tisztelettel legyen mondva — nem lehet, sőt képtelenség e' tárgyakhoz alaposan szólni, egyházi corpus iurisunk, a' biblia ismerete nélkül , vagy úgy járunk , mint egy angol utazónk, ki minthogy honunkat nem úgy találta, mint otthon gondola: ráfogta, hogy honunk azóta lett, mióta ö hónából kiindult. *D Inst. IV. — 10. **} Mát. 20, 25. ***) Luk. 22, 25. — 26. — I. Pét. Y 2. ***) II. Kor. I. — 24. —