Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)

TARTALOMJEGYZÉK - Fej érdy András: Prohászka Ottokár teológus portréja eucharisztikus teológiája fényében

Fejérdy András: Prohászka Ottokár teológus portréja eucharisztikus teológiája fényében leszünk képesítve halálunk után Istennek színről-színre való látására s ennek megfe­lelő boldogságra,”24 Rámutat továbbá, hogy az Eucharisztia éltető és átalakító hatása annak kö­szönhető, hogy a magunkhoz vett táplálékban maga Krisztus egyesül velünk, az áldozásban Istennel lépünk közösségre, áldozás után O él bennünk.2- Kieme­li, hogy ez a fizikai közeliét, közösség és egyesülés, nem kizárólag és még csak nem is elsősorban az ember igénye, hanem Isten maga ennek az egyesülésnek a kezdeményezője, aki a világ szeretetből fakadó megteremtésétől kezdve vá­gyik erre az egységre.26 27 Isten ember iránti szeretetének következménye — tulaj­donképpen magának a szeretetnek sajátja —, hogy a lélek módjára létező meg­­dicsőült Krisztus velünk akar maradni. Sőt nem csak jelen akar köztünk lenni, de egyesülni akar velünk és éltető erőnk akar lenni: „E célból a kenyér állaga el­tűnik, s helyébe lép a megdicsőült Úr Jézus; az elváltozás révén megközelít, s kielégíti a szív legtitokzatosabb s legcsodálatosabb vágyainak egyikét, hogy bennem s én ben­ne legyek. [...] Nemcsak egyesülni, hanem tevékenységemnek princípiuma akar len­ni.”21 Ezzel az Istentől kiinduló kezdeményezéssel találkozik az ember vágya, hogy teremtőjéhez visszatérjen és vele egyesüljön. Az eucharisztikus egyesülés­ben bizonyos fokig ez a visszatérés valósul meg, amennyiben az Istentől terem­tett emberi lélek az isteni életben részesül, amit az Istenből élő Jézus közöl vele. Prohászka ezért azt hangsúlyozza, hogy a szentáldozás egybeolvadás és intim egyesülés,28 Isten közellétének csaknem olyan kézzelfogható megtapasztalása, mint amilyen Krisztus lelket nyugtató, boldogító és gyógyító jelenlétének meg­tapasztalása volt azok számára, akik földi életében találkoztak vele. Ezért neve­zi valóságos Úrvacsora-jelenetnek nemcsak az utolsó vacsorát, de Jézus és Mária bethániai találkozását, a feltámadt Ür és Mária Magdolna húsvét reggeli talál­kozását, az emmauszi tanítványok tapasztalatát is.29 Tudniillik a lakoma, a ven­dégség, az élet kenyerének evése csak jelzi az egyesülés létrejöttét, az igazi úr­vacsora feltétele azonban nem az étkezés, hanem „a két egymásba fonódott s szövődött s elmélyedt lélek”.30 Prohászka ezért hangsúlyozza a megfelelő érzel­mi felkészülés jelentőségét az áldozásra, hogy az ember hitbeli és érzelmi egye­sülés-igényét felindítva alkalmassá váljon erre az intim találkozásra, ami felté­telezi az imában és engesztelésben való egyesülést is.31 24 ÖM 25,258. 25 ÖM 25,368-369. 26 ÖM 25,269. 27 ÖM 6,250. 28 ÖM 6,250; ÖM 25,343-344. 29 ÖM 19,288. 30 ÖM 19,289. 31 ÖM 19,297-301.; ÖM 7,346. 76 Prohószka-tanulmónyok, 2018-2022

Next

/
Thumbnails
Contents