Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Fej érdy András: Prohászka Ottokár teológus portréja eucharisztikus teológiája fényében
Fejérdy András: Prohászka Ottokár teológus portréja eucharisztikus teológiája fényében A kulcsfogalmak egyúttal Prohászka eucharisztikus teológiájának hangsúlyait is jelzik. Az általa tárgyalt témák javarészt lefedik a teológiai kézikönyvekben az Oltáriszentségről szóló fejezetek témáit. Az egyes kérdéseket ugyan nem szisztematikus felépítésben — egy-egy hittétel egzegetikai, történeti és spekulatív teológiai indoklásával - tárgyalja, mégis explicit vagy legalább implicit módon szerepelnek nála a valós jelenlétre, átlényegülésre, az eucharisztiás jelenlétre és szakramentális színekre, állandó jelenlétre és szentségimádásra, az Oltáriszentség és a szentmise áldozati mivoltára, a miseáldozat és keresztáldozat viszonyára, a szentmiseáldozat négyes céljára vagy éppen gyümölcseire vonatkozó tanítások. Prohászka nyilvánvalóan jól ismerte a korabeli teológiai szakirodalmat, gyakorlati-lelkipásztori célkitűzése miatt azonban a dogmatikai témák elméleti kifejtésére csak úgy tekintett, mint ami elősegíti a hitet és megélést. Ezzel magyarázható, hogy (szinte) egyáltalán nem szentelt figyelmet a korabeli dogmatikai kézikönyvekben szereplő olyan témáknak, amelyek kánonjogi-technikai kérdéseket tárgyaltak, és a hívek lelkiéletét csak távolról érintették, mint például az Eucharisztia kiszolgáltatásának és a koncelebrációnak, vagy Krisztusnak az egyes eucharisztikus színek alatti teljes jelenléte kérdésének. Sőt, mivel szándéka buzdítás és az Oltáriszentség misztériumának teljesebb megismerésére való rávezetés volt, a szentáldozás szükségszerűségét sem fejtette ki. Prohászka eucharisztikus teológiájának az egykorú dogmatikai kézikönyvek által tárgyalt kérdésekkel való - kevés kivételtől eltekintve - lényegi tartalmi azonossága a dogmafejlődés katolikus felfogásának fényében nem meglepő. Lelkipásztori szemléletmódjából következő hangsúlyai mindazonáltal elsősorban az Eucharisztiáról szóló pápai enciklikákkal rokonítják írásait. A stílus- és megközelítésbeli hasonlóságok mellett igazán szembeszökő a Prohászka által részletesebben kifejtett témakörök, és IV. Orbán pápa 1264. évi Transiturus de mundo című bullájában, illetve XIII. Leó pápa 1902-es Mirae caritatis kezdetű enciklikájában szereplő témák közötti átfedés.32 Az Űrnapját elrendelő dokumentumban az Eucharisztia alapításáról, az Oltáriszentségről mint az isteni szeretet kiáradásáról, az Eucharisztia lelket átformáló és örök életet előkészítő táplálék voltáról szóló gondolatmenet, illetve a XIII. Leó enciklikájának főbb témakörei (Élet kenyere, hittel megközelíthető misztérium, táplálék és gyógyszer, erőforrás) arra engednek következtetni, hogy a dogmatikai szakirodalom 32 IV. Orbán pápa Transiturus de mundo kezdetű bullája, mellyel elrendeli Űrnapja, a mi Urunk szentséges testének és vérének ünnepét 1264. augusztus 11. In: Pápai megnyilatkozások az Eucharisztiáról. Pápai dokumentumok 1264-2007. Szerk. Diós István. Budapest, 2019. 11-15.; XIII. Leó pápa Mirae caritatis kezdetű enciklikája az Eucharisztiáról 1902. május 28. In: Pápai megnyilatkozások az Eucharisztiáról. Pápai dokumentumok 1264-2007. Szerk. Diós István. Budapest, 2019.20-35. Prohaszka-tanulmónyok, 2018-2022 77
