Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Fej érdy András: Prohászka Ottokár teológus portréja eucharisztikus teológiája fényében
Fejérdy András: Prohászka Ottokár teológus portréja eucharisztikus teológiája fényében Prohászka sajátos - életfilozófiával rokon - filozófiai és teológiai szemléletmódja tanulmányai és olvasmányai során elsajátított és megismert nézetek és irányzatok szerves ötvözeteként alakult ki. Már kalocsai gimnazistaként, majd a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként megragadta a jezsuiták aktív, tevékenységre indító spiritualitása, a Szent Ignác-i lelkiségben elérhető mindig új és teljesebb életre törekvő létmód, amelyben az intellektus mellett az érzelemnek és akaratnak is hangsúlyos szerep jut.2 * Az ember teljes személyét figyelembe vevő és a személy belső életére és fejlődésére irányuló lelkiség megismerésével egyidejűleg a Collegium Romanum hallgatójaként a Római Iskola képviselőitől a személy szintjét meghaladó történelmi érzéket - a makroszintű fejlődés eszméjét - és az új irányokra való szellemi nyitottságot is elsajátította.1 Ez a szellemi nyitottság biztosította, hogy a metafizikai realizmusa miatt a keresztény hitelvek megalapozására leginkább alkalmasnak tekintett skolasztikus filozófiát nem kizárólagos magyarázó keretként fogta fel, hanem a kor kihívásainak és követelményeinek megfelelően, kész volt abba az egzisztenciálisan érzékeny és misztikumra nyitott szellemiségével összeegyeztethető más szellemi irányzatok szempontjait is beépíteni. A fejlődés eszméje által meghatározott korban elsősorban az életfilozófiában talált olyan irányzatra, amelyet a Szent Tamás-i rendszer metafizikai realizmusával ötvözve alkalmasnak tekintett arra, hogy az általa a kor emberére leselkedő talán legnagyobb veszélynek tekintett intellektualizmussal szemben megélt hitre, és hitből való teljesebb életre vezesse a keresztényeket.4 Prohászka egész munkássága arról tanúskodik, hogy nem elégedett meg a hitigazságok elvont ismeretével, hanem érdeklődésének középpontjában minden területen a hit megélésének, életre váltásának igénye állt. Prohászka intellektualizmust kritizáló, utóbb indexre került akadémiai székfoglaló beszédében5 - és más írásaiban - nem a fogalmi ismeretek létjogosultságát kérdőjelezte meg, Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár és Szent Ignác lelkigyakorlatai. A jezsuita neveltetés befolyása Prohászka lelkiségére. In: Prohászka-tanulmányok, 2009—2012. Szerk. Mózessy Gergely. Székesfehérvár, 2012. 144-151.; Pulinka Ágnes (2015). Loyolai Szent Ignác tanulási elmélete. In: Vezetéstudomány - Budapest Management Review, 46. évf. 5. sz. 34-44. Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár és a „Római Iskola” teológiája: a Collegium Romanum szellemi befolyása. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 11 évf. (1999) 3-4. sz. 127-144. Frenyó Zoltán: Az index-ügy száz év távlatából. In: Frenyó Zoltán: Korfordulón. Filozófiai tanulmányok. Budapest, 2015.163-172. (továbbiakban FRENYÓ 2015a); Frenyó Zoltán: A magyarországi Bergson-recepció tipológiájához. In: Frenyó Zoltán: Korfordulón. Filozófiai tanulmányok. Budapest, 2015. 215-237.; Szabó Ferenc: Prohászka és a modernizmus. In: Prohászka ébresztései. Szerk. Szabó Ferenc. Budapest, 1996. 73-175.; Rezek Román: Prohászka intuíciója és átélése. In: Theológia 8. kötet (1941) 316-336. Prohászka Ottokár: Az intellektualizmus túlhajtásai. Székfoglaló értekezés Prohászka Ottokár r. tagtól (Felolvasva 1910. április 11-én). Budapest, 1910. 72 Prohászka-tanulmányok, 2018-2022
