Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár és a nemzetközi eucharisztikus kongresszusok
Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár és a nemzetközi eucharisztikus kongresszusok pedig 1913-ban a kassai püspök imprimaturjával nyomtatásban is megjelentek, Bécsben, magyar nyelven.28 A program, akárcsak egy impozáns tabló mutatja fel magyar katolicizmus azon alakjait, akit a világegyházi eseményen fel akart mutatni az Izabella főhercegnő vezetésével 1912 tavaszán29 megalakult a magyar szervezőbizottság. Prohászka szerepeltetése első látásra kézenfekvőnek tűnik — hiszen eucharisztikus elkötelezettsége közismert volt, a hazai katolikus társadalmi eseményeken pedig rendre sikert arató felszólaló volt. 1912-ben azonban felléptetése mégis meglepő volt. 1911 nyarán került három írása indexre; az 1911 őszén rendezett magyarországi katolikus nagygyűléstől - egy túlzó római utasítást betartva, kivételesen - távol tartotta magát.30 Egy 1912 folyamán megszülető döntés őszi, bécsi felléptetéséről egy világeseményen egyszerre tekinthető személye iránti szimpátia-reakciónak, rehabilitációja felé tett lépésnek, vagy akár az ellene nem épp elegáns módon lefolytatott római eljárásért cserébe a Szentszék „bosszantásának” is. Nem tudjuk, mi járt a szervezőbizottság tagjainak a fejében. Mindenesetre a fehérvári püspök korrekten látta el a feladatát. Előzetesen maga is népszerűsítette a rendezvényt egy missziós körlevélben.31 Bécsben pedig az — általában visszafogott - Egyházi Közlöny méltatása szerint is „frenetikus hatást keltő beszéd”-et tartott Intelligencia s az Oltáriszentség címmel.32 Olyan terepen maradt, amely valóban a sajátja volt - hiszen az értelmiséget megszólítani képes lelkivezetőnek számított, aki pontosan ismerte e közeg gondolatvilágát, érzékenységét és lelki igényeit. Az értelmiséget, mint „tudásban nagy, de hitben kicsiny” közeget mutatta be, amely „minél többet tud, bír s győz, annál nagyobb problémájává válik önmagának. Mi [...] megsajnáljuk, hogy igának tart eszményt s törvényt, s új értékeket keres, s épp azért cáfolgatjuk ellenvetéseit, megrójuk hitközönyét, és prófétai szózatokkal hívjuk az alázat s megtérés útjaira; disputálunk s kritizálunk, de sajnos, mindezzel sokra nem megyünk. A világ beteg — r jóllehet mi 28 Magyarország részvétele a XXIII. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. [Szerk. nélkül.] Bécs, 1912. 29 Izabella főhercegnő és Vaszary Kolos prímás már 1912. március 27-én az egyes püspökökhöz fordult, hogy a szervező nagybizottságba ajánljanak tagokat. (Prohászka az elvárt „mintegy 10 fő” helyett 25 férfit és 26 hölgyet nevezett meg egyházmegyéjéből. (SzfvPL - 1.2. - No.540. - 712/1912.) A bizottság működésének megkezdéséről Fischer-Colbrie Ágoston kassai püspök már 1912. áprilisban tájékoztatta a Magyar Katolikus Püspöki Kart. (SzfvPL -1.2. - No.80. Az 1912. április 25-26-án tartott konferencia jegyzőkönyve, 53. pont). Első ülésüket azonban csak 1912. május 18-án tartották meg. 30 Adriányi Gábor: Prohászka és a római index. Budapest, 2002. 78-80. 31 ÖM 1,221. 32 Egyházi Közlöny, XXIV. évf. 38. sz. (1912. szeptember 20.). 518. A beszéd megjelent az EUCH 1912 kötetben és a Szövetségi Értesítőben. Utóbbi nyomán közölte Schütz Antal is (OM 13, 369-379.). 64 Prohószka-tanulmányok, 2018-2022
