Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Fabó Edit: Szent István-napi gondolatok változása a 19. század második felében
Fabó Edit: Szent István-napi gondolatok változása a 19. század második felében rel tud cselekedni. S ezért példák után kutatott a világűrt kémlelő csillagászok, vagy egy világhírnévnek örvendő író életművében, és úgy találta, hogy megállapításaik nem érnek fel Isten gondolatainak végtelenségéhez, de István király alázatos hite révén eljutott a korlátlan lét szemléletéhez. A következő lépésben a szónok a végtelenbe vezető tekintettel fejezte ki azt az államalapításkor is támaszt jelentő biztos hitet, amely a középkor jellemző közszelleme volt, megalapozva a korabeli dómokat és más áldozatos hőstetteket. Prohászka metaforikus képekben elevenítette meg azt az intenzív és termékeny hitélményt, amely a Szentkirályt is dicsőségre tettekre sarkallta. A teológus ennek a felfogásnak a negatív tükreként jelenítette meg a modern, a sajtóval megerősített 19. századi korszellemet, amely a végtelen helyett a végest látja, s ami pedig vasba — anyagba verve már mozgásképtelen, tehetetlen. Sőt, kiemelte, hogy a tudomány is csapdahelyzetben van, hiszen a megismerés esélyét is feladja, amikor nihilistaként kijelenti, hogy amit nem tud, azt nem is fogja tudni, ezért az addig elfogadott tények, törvényszerűségek meghaladhatatlan, babonaszerű korlátokká válnak. Majd továbbérvelve rávilágított az értelmiség életuntságára, nihilizmusára, amellyel mindent lenéz és kigúnyol, és az így kiüresedő világ kilátástalanságot hordozó korszelleme a lélek végzetét hozza el — költői hasonlattal élve: a szívekben a pokol ver tanyát. Prohászka egy retorikai fordulattal ismét Szent István alakját vette elő, hiszen nemcsak „a végtelenbe látott”, hanem „az örökkévalóságra tört”, azaz a férfiak nagyságát cselekedeteik alapján mérik, s a király lelkiereje, hite elég erős volt ahhoz, hogy maradandót alkosson - az örökkévalót merje. A teológus szerint a legnagyravágyóbb emberek a szentek voltak, s bár a történelem vezéreiben ugyancsak megtalálható a halhatatlanság vágya, de ők önzőek voltak. Majd a nemes művekre térve, korának követendő mintául állította a vasútépítést és a városiasodást. A szónok a továbbiakban figyelmeztette közönségét, hogy a nemzeti eszmék csak akkor fognak működni, ha azok jellemességből és erkölcsösségből fakadnak. Ezek után keserűen állapította meg az értelmiségről, hogy valójában érdektelen az eszmék és a népjólét iránt, inkább a karriernek és a szórakozásnak él. A hitszónok beszéde végén összefoglalta hallgatói számára, miszerint Szent István emléke lehetőséget nyújt arra, hogy az előadott (fenti) felismerések a felszínre kerüljenek, illetve a moráltól elhajló, proletarizálódó, bomló társadalomban a Szentkirály alakja, a kereszténység, s azon belül is a katolikus egyház eligazítást adjon és megtartson. 26 Prohószka-tanulmányok, 2018-2022
