Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Fabó Edit: Szent István-napi gondolatok változása a 19. század második felében
Fabó Edit: Szent István-napi gondolatok változása a 19. század második felében György7 önmeghatározása szerint ők „a hatodik nagy hatalom, a sajtó képviselői, szerény napszámosai”.8 Az idézett szövegrész áttételesen többszörös jelentéssel bír. A magyar királyok nyughelyeként számontartott Székesfehérváron 1874-ben, két nappal Szent István ünnepe után, augusztus 22-én Katona József Bánk Arájának díszelőadásával avatták fel a Vörösmarty Színház épületét. A dráma érvényesülését késleltette felségsértő kicsengése, s csak később vonulhatott be a köztudatba a hazafiságot és a hazaszeretet megjelenítő műként. A tudósítás eleje szellemeskedve felsorolta, hogy kik hiányoztak és kik jelentek meg az eseményen: a királyi udvartartás tagjai elmaradtak, de elmentek a tudomány és az irodalom jelesei, illetve az újságírók. Tehát a térfoglalás - nem csak jelképes értelemben - már ekkor megtörtént. Azóta ma már „a negyedik hatalmi ágként” emlegetik a médiát, az első helyen már nem a király áll, a másodikat pedig nem az egyház foglalja el. Az újfajta tudás, ismeret és szabályrendszer érdekes és színes közvetítőjével szemben a több évszázados - évezredes egyházi intézményrendszerben állandósuló teológiai hitelvekre és morális alapértékekre való hivatkozás egyre kevésbé bizonyult hatásosnak. A vallásos sajtó A korábbi megszokott élet- és társadalomfelfogás védelmében többrészes publicisztikát tett közzé a Religio A katolikus olvasóközönség és a ’liberális' lapok címmel 1877-ben. Ugyanis az 1870-es évek közepére egyértelművé vált, hogy az ország vezetése a liberális elvekhez igazodik. Az 1875-ös választáson a Szabadelvű Párt nyert, s kormányalakító képességét hosszú évtizedekre megőrizte. A cikkíró terjedelmesen ostorozta a liberális sajtót, felsorakoztatta bizonyítékait annak botrányhajhász voltára, erkölcs- és katolikus egyházromboló tarthatatlanságára, a kereszténység és a klérus elleni lejárató hadjáratukra, ezért legszívesebben betiltotta volna olvasásukat, de kénytelen volt meghajolni a korszellem érdekeit vezérlő üzlet előtt, bár csak a hirdetések követését tartotta elfogadhatónak. A szerző felmentést adott azoknak, akiknek hivataluknál fogva kell foglalkozniuk a lapokkal, végezetül egy katolikus hazafiságon alapuló párt felállítását javasolta, amelyhez nélkülözhetetlen a saját lap, mert „a sajtó hatalom”.9 A 7 Buzinkay Géza: A magyar sajtó és az újságírás története a kezdetektől a rendszerváltásig. Budapest, 2016. 207-208. - Szathmáry György (1845-1898) újságíró, országgyűlési képviselő, miniszteri tanácsos, művelődéspolitikus, író, publicista, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 8 Szathmáry György: A sz. fehérvári magyar színház megnyitása. In: A Hon, XII. évf. 192. sz. Esti kiadás. (1874. augusztus 24.) 1-2. 9 A katholikus olvasóközönség és a ’liberális’ lapok. In: Religio, 36. évf. 2. félév, 12. sz. (1877. au-Prohászka-tanulmónyok, 2018-2022 13
