Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Fabó Edit: Szent István-napi gondolatok változása a 19. század második felében
Fabó Edit: Szent István-napi gondolatok változása a 19. század második felében többrészes publicisztika szerzője megállapította, hogy a hirdetésszervező sajtó tekintetében jelentős a katolikus újságok versenyhátránya. Azonban ezenkívül több tényező is nehezítette az egyházi fórumok mozgását. Számukra az előbb említett történelmi múlt egyszerre jelentett korlátot, illetve erős bázist. A katolikus egyház hosszú évezredeken hozzászokott ahhoz, hogy jelentős mértékben képes hatni a nép gondolkodására, világlátására, bár ereje egyre csökkent. S habár meg is volt annak az illúziója, hogy a régóta fennálló intézményük társadalmi beágyazottságát aligha lehet megingatni, s hogy ami változást megtapasztalnak az az idővel múló korjelenség vagy „divat”; de azt is pontosan fel tudták mérni, merre haladnak a folyamatok. Mivel sokáig az egyház vezetői azon kevesek közé tartoztak, akik magas szintű oktatásban, képzésben, tudományos műveltségben részesültek, és lehetőségük volt a korszerű ismeretek megszerzésére s a tájékozódásra. Ezt tükrözi a Religio egyik névtelen szerzőjének a saját lelkipásztorkodásának alapelveit bemutató visszaemlékező és egyben arról értekező írása, amelyben rámutatott az általánosságban érvényesülő lehetséges tendenciákra: „Most az egoismus a főerkölcsi elv. [...] vagy egészen megszűnik a religio, és a tudomány, művészet, és az állam veszi át feladatát; vagy pedig eljutunk a religio magvához (?) a való fölé emelkedve, legyőzünk minden fanatizmust és véglegesen lemondunk a valónak a mythos általi meghamisításáról.”10 11 A papi hivatáson elmélkedve gondolatait a szószék, a templom és az iskola köré szőtte, amelyből először a szószéket, a hívőknek való útmutatást emelte ki, hiányolta a korszerű prédikációskönyvet, valamint figyelmeztette lelkésztársait az önképzésre: „a modern világhoz kell alkalmazkodnunk, ha meg akarunk értetni, ha ki nem akarunk gúnyoltatni”}1 Az író azt tanácsolta, hogy a hitszónok tanulmányozza a nyelvtant, forgassa a regényirodaimat, ismerjen verseket, s az egyházi beszédnek pedig világosnak kell lennie. Ugyanis a templomi hallgatóság hitbéli, lelki és morális megerősítésére, meggyőzésére nagyobb gondot kellett fordítani, mint azt megelőzően. A kiegyezéstől kezdődően a szentbeszédek szélesebb közönséghez juthattak el a Katholikus Lelkipásztor és Religio vallásos újságokon keresztül. A vitairodalom kedvező hatással volt a magyar igehirdetés művészetére, amelyet a 19. század második felére magas színvonalon műveltek.12 Azonban a Religio szerkesztősége a sikeresebb hitszónoklatok érdekében közzétette a lélektani szemgusztus 11.) 93. 10 Lelkipásztorkodási eszmék. III. In: Religio, 36. évf. 2. félév, 25. sz. (1877. szeptember 26.) 195. 11 Lelkipásztorkodási eszmék. I. In: Religio, 36. évf. 2. félév, 14. sz. (1877. augusztus 18.) 106. 12 Kudora János: A magyar katholikus igehirdetés története. In: Katholikus Magyarország 1000- 1901. A magyarok megtérésének és a Magyar Királyság megalapításának kilencszázados évfordulója alkalmából. 1-2. Szerk. Kiss János, Sziklay János. Budapest, 1902.517. 14 Prohószka-tanulrncmyok, 2018-2022
