Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)

I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Kuminetz Géza Prohászka Ottokár püspök gazdaságbölcseleti felfogása és aktualitása

Kuminetz Géza: PROHÁSZKA OTTOKÁR PÜSPÖK GAZDASÁGBÖLCSELETI FELFOGÁSA ÉS AKTUALITÁSA

büntetendő cselekménynek minősítette.103 Ma is ez a minősítése, s megítélésével kapcsolatban - Bernhard Häring nyomán - az alábbi erkölcsi alapelvek az irányadóak: 1. A felesleges tulajdonból ingyen kell kölcsönt nyújtani azoknak a szegényeknek, akiket csak ingyenes kölcsönadás következtében lehet kimenteni a szükséghelyzetből. 2. Általánosságban korunkban jogos a törvényes kamatlábat ott megkövetelni, ahol az nyilvánvalóan nem túl magas, és ahol a szeretet nem tiltja meg az erről való lemondást. 3. A megtakarításoknak kamatos kamatra történő elhelyezése ma pozitív dologként értékelhető. 4. Az uzsorás, azaz aki lelkiismeretlenül és a népgazdaságnak és a szegények szükségletének figyelembevétele nélkül szed kamatot, fajtája szerint súlyos bűnt követ el. 5. A pénz kölcsönadásakor nem csak azt kell figyelembe venni, hogy hol csekélyebb a kockáztatás és hogy hol lehet elérni a legmagasabb kamatot. Figyelembe kell venni a társadalmi igazságosságot és a segítő szeretetet, s csak jó vállalkozásokat támogassunk, szorgalmas családokat segítsünk.104

Világítsuk meg mármost az uzsorát gazdasági, jogi és erkölcsi szempontból! Vagyis azt keressük, hogy gazdaságilag hogyan keletkezik, ez erkölcsileg miképp értékelendő, s a jognak milyen eszközei vannak védelmére, visszaszorítására. A jog tehát mintegy kifejezi a gazdasági tény erkölcsi megítélését a társadalom színe előtt. Miért vagyok jogosult valamire? Azért, mert „amire igényem lehet mint enyémre, annak bírása vagy követelése erkölcsileg jó. De igényem ismét csak arra lehet, ami a dolog természeténél fogva engem megillet. Ez az eset akkor áll be, ha vagy a tárgy mintegy személyem folytatásának tekinthető, mikor úgy és olyan célzattal van hatalmamban, mint testemnek tagjai, vagy ha ténykedésem által velem egyesül. Az első módon megillet mindaz, amit tényleg bírok, a második módon mindaz, amit ezen bírásom alapján megszerzek. [...] Az uzsora első módon meg nem illethet, mert azt a jövedelmet jelenti, mely még nincs birtokomban. [...] Hanem a másik szempontból, vajon megillet-e engem az uzsorának nevezett haszon bizonyos tényleges birtok alapján? Gazdaságilag szerezhetek valamit vagy munkám által vagy pedig csere útján. Ezen szerzési módok különböznek egymástól nemcsak a módban, hanem a haszon gazdasági minőségében is. A módot illetően a munka abban áll, hogy erőmet bizonyos tárgyra úgy alkalmazom, hogy abból valami új érték keletkezzék, vagy hozzá járuljon. [...] Mindkét

103 Az uzsorával kapcsolatos egyházi álláspontot, ennek történelmi alakulását bővebben lásd: IBRANYI 1938: 3-61; Hámori Antal: A kamatszedés megítélése a katolikus egyházban. In: Deliberationes, VI. évf. 2. sz. - VII. évf. 1. sz. (összevont) (2013-2014). 73-107.; Hámori Antal: A kamatszedés erkölcsteológiai és kánonjogi megítélése. In: Magyar Sión Új Folyam, 9. évf. 51. (2015/2) sz. 189-204; GALOTTI2008: 632-652.

104 HÄRING 2015: 411-412.

Prohószka-tanulmányok, 2015-201 7

87