Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Kuminetz Géza Prohászka Ottokár püspök gazdaságbölcseleti felfogása és aktualitása
Kuminetz Géza: PROHÁSZKA OTTOKÁR PÜSPÖK GAZDASÁGBÖLCSELETI FELFOGÁSA ÉS AKTUALITÁSA 2.1. A gazdaság és gazdálkodás helye és szerepe általában a társadalom és a népek családja életében A gazdálkodás elsősorban az emberi létfenntartás anyagi szükségleteinek kielégítésére irányuló fizikai és szellemi tevékenység,17 melynek közvetlen célja a lét és egyáltalán a civilizáció és a kultúra fennmaradása és gazdagodása feltételeinek biztosítása.18 Azért gazdálkodunk, mert ezek a javak nem állnak a rendelkezésünkre sem korlátlan bőségben, sem fogyasztásra készen. Ezért azokat fel kell kutatni és emberi munkával a fogyasztás és élvezet számára alkalmassá tenni. Akár a források (javak), akár pedig a megszerzésükhöz és előállításukhoz szükséges és alkalmas munkaerő és munkaeszközök állnak korlátozott mértékben a rendelkezésünkre. Aki amit felkutat és megmunkál, azt természetesen tudja a sajátjának, illetve közössége tulajdonának. Ezért is termelünk és fogyasztunk, vagyis gazdálkodunk, illetve a munkamegosztás miatt cseréljük ki termékeinket. A gazdálkodás tehát értelmes tevékenység, mivel „űz eszközöknek a célhoz való értelmes viszonyítását, a szükségletek kielégítésének és a rendelkezésre álló javak sorrendjének a megállapítását, számítást, beosztást, a javak tervszerű felhasználását tételezi fel".19 Ehhez kell idomulnia az igényeknek is, azokra is érvényes az ésszerűség kritériuma. A termelés és fogyasztás ezért „ésszerű igények ésszerű kielégítése''.20 Ezt a tevékenységet az ember egyedül képtelen végezni, szükségképp együtt kell működnie és a munkát meg kell osztania embertársaival. Egyik legfőbb szempont a gazdálkodás során épp az imént már jelzett elv, a gazdaságosság elve, mely „a szükségletek sokféleségére és a javak és a munkaerő korlátozott voltára tekintettel a szükséglet lehető kevés eszközzel és áldozattal történő, de mégis lehetőleg teljes kielégítését, azaz a célhoz a legmegfelelőbb eszköz választását kívánja meg".21 Ám a gazdálkodás ésszerűségéhez „nem elégséges az, hogy állandóan többet termeljünk és fogyasszunk. Nem lehet ésszerű gazdálkodásról szó ott, ahol a rendelkezésre álló nyersanyagokat, a tőkét, a fizikai és szellemi munkaerőt értelmetlen, haszontalan, sőt az egyén és a közösség számára káros anyagok gyártására pazarolják. [...] A gazdasági tevékenység célkritikai vizsgálata nemcsak gazdasági, hanem ugyanakkor erkölcsi jellegű. Ez világosan kitűnik főleg az 17 Ne felejtsük, hogy mint ilyen tevékenység feltételezi a szabad akaratot, s ezért az erkölcsi rendet. Vö.: Kecskés Pál: Erkölcs és gazdasági élet. In: Theologia, 4. k. (1937) 3. sz. 206. 18 KECSKÉS 1937:198. 19 KECSKÉS 1937:199. 20 MUZSLAY 1995: 144. 21 KECSKÉS 1937: 199. Prohószka-tanulmónyok, 2015-201 7 61
