Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
IV. UTÓÉLET ÉS EMLÉKEZÉSEK - Gianone András Prohászka Ottokár hatása a magyar Actio Catholicára
Gianone András: PROHÁSZKA OTTOKÁR HATÁSA A MAGYAR ACTIO CATHOLICÁRA pökre. Bangha Béla jezsuita szerzetes 1933-ban a sajtóról szóló előadásában azt állította, hogy a katolikus újságíróknak „prohászkai munkát" kell végeznie, azaz egy egyháztól elidegenedett, sokszor az egyházzal szemben ellenséges világban kell vonzóvá tenni a kereszténység tanítását. Beszédének egy másik részében Prohászkát Szent Pálhoz hasonlította, így méltatva újságírói kvalitásait. 1934-ben Zichy János, az AC világi elnöke emlékezett meg a katolikus megújulás nagy alakjai között a „szent életű, zseniális" Prohászkáról, „aki lángszavával majdnem minden" nagygyűlésen lelkileg gazdagította a hallgatóságot, és aki az „öntudatra ébredt katolikusokat [...] társadalmi és politikai munkára, harcra és küzdelemre" vezette. Ugyanezen a nagygyűlésen Winkler Elemér szegedi ügyvéd a katolikus családokat fenyegető veszélyekről szólt, és fölelevenítette a „boldog emlékű Prohászka püspökinek azt a gondolatát, hogy a modern világ nem feltétlenül jelent fenyegetést a társadalom életére, mert sokszor csak valamilyen „külső átalakulásról van szó" a „lényeg érintése nélkül", és ebben az esetben - a székesfehérvári püspök megfogalmazása szerint - csak „a változatlan öröklényeg szimfóniáit" kell „új hangszerekre" átírni. Winkler beszédének egy későbbi helyén Prohászka egyik legismertebb művére, az 1903-ban megjelentetett A diadalmas világnézetre utalt, amely a kereszténységet mint építő világnézetet állította szembe a XIX. század különféle eszméivel. Az 1935. évi nagygyűlésen Huszti József egyetemi tanár is Prohászkára hivatkozott a tehetségek kiválasztásáról szóló beszédében. 1939-ben Mihalovics Zsigmond idézte a magyar keresztény művelődésről szóló beszédében Prohászkának azt a - több alkalommal is előforduló - megállapítását, hogy Magyarországnak új szentekre volna szüksége. A Mihalovicsot követő Huszár Károly volt miniszterelnök, akit Prohászka 1903-ban a világi apostolok mintájaként említett, a keresztény társadalmi átalakulás szükségességéről szólva Prohászkát is megnevezte azok sorában, akik a korábbi katolikus nagygyűléseken a szociális reformot sürgették. Az 1941. évi nagygyűlésen Kaposváry György polgármester a Rerum novarum kiadásáról megemlékezve „a nagy Prohászka" nyomán fejtette ki, hogy a világi híveknek a közösség érdekében tevékenykedni és rászoruló embertársaikat segíteni kell, nem elegendő, ha rendszeresen eljárnak a templomba. Mihalovics Zsigmond e nagygyűlésen Prohászkáról - és Zichy Nándorról - mint a katolikus megújulás vezéralakjáról emlékezett meg. 1942-ben Béldy Alajos altábornagy az általa is nagyként aposztrofált Prohászka 1922-es nagygyűlési Prohószka-tanulmónyok, 2015-201 7 425
