Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Fazekas Csaba Prohászka Ottokár a katolikus tanítók feladatairól 1924-ben
Fazekas Csaba: PROHÁSZKA OTTOKÁR A KATOLIKUS TANÍTÓK FELADATAIRÓL 1924-BEN érzékelteti: „Megcsendül Prohászka ajkán a szó. Tanítótestvérek! Apostol szólt hozzánk. Tüzes lélekkel hirdeti az igazságot, a nagy, hatalmas elme kincseket szórt elénk. Tölséges magyar nyelven szikráztak gondolatai és mi hallgattuk nagy áhítattal, viszszafojtott lélekzettel, szavának nagy csillanását sem akartuk elveszteni. Nagy élvezet, ritka boldogság egy ilyen magasröptű, emelkedett, tüzet szóró lélek közelében néhány pillanatot tölteni. Sajnálhatják, akik nem lehettek ennek részesei."8 A közgyűlés megnyitásakor Kocsán Károly főtitkár és a szövetség elnöke, Öveges Kálmán9 köszöntötte a résztvevőket, s külön hódolattal fordult a rendezvényt megtisztelő Prohászkához. A püspököt úgy jellemezte, mint „a tanítóság jóakaratú barátját, aki főnkéit [sic!]10 lelkének egy-egy villámló sugarával bizonyára enyhíteni fogja homlokunkon a mindennapi gondok fellegeinek sötétlő komorságát és lelkesedést, erőt önt a tanító telkekbe". Prohászka beszéde első felében pontosan meg kívánt felelni ennek a felkérésnek. A pedagógus-lét általános jellemzésében a tanítókat olyan mesterekhez hasonlította, akik valamiféle anyagot formálnak, jelen esetben ezt az „anyagot" maga az ember, az ifjú nemzedék alkotta. Emellett - nyilvános beszédeinek egyébként gyakori felütéséhez hasonlóan - a modern ember fáradtságát, a civilizáció ürességét ecsetelte. A korábbi időszak nagy eszméiből való kiábrándulást szellemesen a másnapos állapothoz hasonlította. Ezeket a szellemi mozgalmakat hiábavalónak, az azokban való buzgólkodást feleslegesnek minősítette, az emberi szellem alaptulajdonságának nevezve a világ megjavításának vágyát. „A szellemiekben nagy fáradtság, az anyagiakban, a társadalmiakban és a jogiakban belül van feszülés és ropogás, s egyik-másik oldalnak kifeszülése, erjedése. Ez a mi korunk szellemének jellege" - vonta le a konklúziót, majd - szintén a Prohászka-szónoklatok szokásos fordulatával - kérdésekkel fordult hallgatóságához, melyek a kultúra mibenlétére, az általános fáradtságérzet leküzdésének módjára irányultak. Ezen a ponton tért rá a püspök a katolikus tanító hivatásának lényegére, amelyet érzékletesen komponált költői képekkel egyenesen a misszionárius feladatához hasonlított. Ugyanolyan krisztusi hivatásnak tekintette a tanítói feladatkört, mint a népeket térítő misszionáriusokét, az anyaszentegyház papjaiét. Ezúttal is hangot adott a tanítóság anyagi megbecsülése szükségességének, ugyanakkor a pénzben ki nem fejezhető értékek irán8 Szövetségünk III. közgyűlése. In: Nemzetnevelés (Népnevelő), 1924.20. sz. (október 15.) 221-229. 9 Öveges Kálmán (1863-1931) tanító, tanítóképezdei tanár, neves tanítódinasztia képviselője. A szövetség elnöki teendői mellett - Erdősi Károllyal közösen - a Nemzetnevelés szerkesztője. Ld.: Varga József: Öveges Kálmán. Győr, 2008. 10 Értsd: fennkölt. 408 Prohószka-tanulmányok, 2015-2017
