Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Fazekas Csaba Prohászka Ottokár a katolikus tanítók feladatairól 1924-ben
Fazekas Csaba: PROHÁSZKA OTTOKÁR A KATOLIKUS TANÍTÓK FELADATAIRÓL 1924-BEN Az első világháborút követően Prohászka gyakran lépett fel egyházmegyei vagy országos pedagógus-szervezetek rendezvényein, igyekezett mindig a tanítókat lelkesítő, az aktuális társadalmi problémákat megvilágító beszédekkel útbaigazítani. 1922. július 4-én a székesfehérvári egyházmegye katolikus tanítói közgyűlésének megnyitó beszédében arról elmélkedett, hogy az emberi léleknek két része van, az egyik az ész, mely hatalmas erő és alkotni képes, a másik az érzelem és az akarat, amely csak „gyenge roncs". Mint mondta, az emberi lélek azért nem tud Istenhez emelkedni, mert utóbbi része nagyon kötődik az anyagi világhoz, ezért az iskolai oktatóknak különösen fontos, hogy fokozni tudják akaratukat, tudásukat pedig krisztusi tanokból merítsék. Ehhez pedig nagy erő és elszánás szükséges, nem tévesztve szem elől, hogy az alap mindenkor Krisztus kell, hogy legyen.5 Hasonló gondolatokkal buzdított a „hű sáfárkodásra" a XVI. Országos Katolikus Nagygyűlés előtt néhány nappal tartott egyházmegyei tanító-gyűlésen, 1924. szeptember 30-án,6 illetve a következő évben két alkalommal (júniusban és novemberben) is.7 Utóbbi jubileumi rendezvényen - amely ráadásul összekapcsolódott Prohászka püspöki kinevezésének 20. évfordulóján tartott ünnepségekkel - részletesebben foglalkozott a tanítók társadalmi szerepével és a nemzeti elkötelezettség fontosságát hangsúlyozta. Örömmel konstatálta, hogy az egyházmegyei tanítók egyesülete is hozzájárult a tanítók sorsában tapasztalható fejlődéshez, a középosztályba való felemelkedés lassan érzékelhető folyamatához. Kijelentette: „Az országot nemcsak munkával, hanem osztálytudattal is kell építeni. A kultúrát senki nem hordozza, csupán a magyar középosztály." Máskor is hangoztatta a változatlanul alapvetően szegény középosztály megerősítésének fontosságát, amelyben kiemelt szerepet szánt a vidék kultúrahordozó társadalmi csoportjainak, elsősorban a tanítóknak. Ezúttal is elítélően szólt a főváros („nem magyar és nem nemzeti", liberális) kultúrájáról, amelyben „a pénz tartja a cölöpöket". Ennek ellenpontjaként hangoztatta, hogy az igazi tanító keresztény és magyar legyen, akiket így egyenesen a nemzet apostolainak minősített. 1924. októberi beszédének hatását egy korabeli résztvevő beszámolója Vörösváry Ferenc. Budapest, 1908. 89. Vö.: Németh József: Történelemszemlélet a szabadoktatás 1907. évi pécsi kongresszusán. In: Történelem, I. évf. (1964) 3. sz. 59.) 5 Fejérmegyei Napló, 1922. július 8. 1. A beszéd fogadtatására jellemző, hogy a korabeli tudósító szerint „Onagyméltósága az elme erejével és hatalmával, lelke melegségét kifejező hangjával tartja lekötve a hallgatók figyelmét”. 6 Fejérmegyei Napló, XXXI. évf. (1924. október 3.) 2. 7 Fejérmegyei Napló, XXXII. évf. (1925. július 1. 5.; 1925. november 8.) 1. Prohászka-tanulmcmyok, 2015-2017 407
