Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - S. Szabó Péter A keresztény emberértelmezés elemei Prohászka Ottokár antropológiai mozaikjában
S. Szabó Péter: A KERESZTÉNY EMBERÉRTELMEZÉS ELEMEI... Nyoma sincs benne semmiféle eleve elzárkózó, elutasító attitűdnek. Szívesen és nagy kedvvel veti bele magát az elmélet által felvetett világnézeti, teológiai kérdések elemzésébe, sőt magának az evolúciós elméletet megalapozó természettudományos tényanyagnak vizsgálatába, leírásába is. Prohászkáról az a kép alakult ki - tulajdonképpen a valóságnak megfelelően -, hogy nem volt szaktudós vagy szakfilozófus, hanem a hitvédelem aktuális és praktikus feladatai fordították a tudományos és filozófiai kérdések felé. „Prohászka teoretikus attitűdje gyakorlati megfontolások derivátuma" - összegzi munkássága alapkarakterét Vidrányi Katalin.7 „Fényes elme volt. Ám úgy tűnik, hogy lelki alapstruktúrája mégsem szakfilozófusnak, szakteológusnak szánta" - írja Szabó Ferenc.8 „Sokirányú, politikai térre is messze kiterjedő elméleti tevékenysége az egyháznak a modern világhoz való alkalmazkodását célozza; ennél többet és mást nem" - vélekedik irányultságáról Szabó Miklós.9 Ez az egybehangzó diagnózis valóban megfelel a Prohászka-életmű alapvető karakterének. Amit ehhez hozzátehetünk, az az, hogy itt, az evolúció elmélete és annak filozófiai, teológiai interpretációja kapcsán támad olyan érzése az életművet elemzőnek, hogy Prohászka talán itt állt a legközelebb ahhoz, hogy akár szaktudományos kérdések részletes és szakszerű taglalásába bocsátkozzon, akár szaktudósként is. Az életmű arányai látszanak ezt egyrészt alátámasztani (a Föld és ég, az Isten és világ és más hasonló témájú írások terjedelme), másrészt Prohászka megnyilatkozásai is ebben a témában: „Ez az evolúció problémája. Nem akarok kitérni e probléma megbeszélése elől; sőt igazi lelki élvezettel teszem azt. Ösztönöz a vágy, tisztázni azokat a zavaros és elfogult nézeteket, melyek e kérdést mint felhők a hegy ormát, borítják; ösztönöz a vágy, szolgálatot tenni az igazságnak s a tudománynak azáltal, hogy őszintén, sine ira et stúdió adom elő az evolúció kérdésének mai állását, nehézségeit, kétséges és gyönge oldalait; továbbá föl akarom említeni az embernek viszonyát a fejlődő állatvilághoz s a nehézséget, melyeket a hit s a filozófia támaszt bizonyos evolúció ellen."10 A megnyilatkozásban a „szolgálatot tenni az igazságnak s a tudománynak" szándék az, ami, úgy tűnik, túl akarna lépni a puszta interpretáció feladatán, bár az idézet többi része épp a hitvédelmi szempontot hangsúlyozza. Mindenesetre ez az a terület, ahol Prohászka talán a legmélyebben belebocsátkozott szaktudományos kérdések taglalásába. 7 VIDRÁNYI 1970: 9. 8 Szabó Ferenc: Napfogyatkozás. Kereszténység és modernség. Róma, 1991. 213. 9 Szabó Miklós: Prohászka és a katolikus egyházi reformtörekvések 1896 - 1914. In: Történelmi Szemle, 16. évf. (1973) 1-2. sz. 260. 10 ÖM 4,26. Prohószka-tanulmónyok, 2015-201 7 39
