Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Kozák Péter Az „életiratíró" és emlékbeszédei. Bányai Elemér és Prohászka Ottokár
Kozák Péter: AZ „ÉLETIRATÍRÓ" ÉS EMLÉKBESZÉDEI került evangéliuma, amely épp Jézus Krisztus pálmavasárnapi bevonulásánál volt nyitva. Bányai Elemér, aki valóban „nem sokat imádkozott", élete utolsó óráiban Krisztus diadalmas bevonulásáról olvasott. Némileg másképp tudta ezt Márkus Miksa, aki egy nyilatkozatában és a beszédében is úgy emlékezett, hogy ő kérte fel a szent életű Prohászka püspököt arra, hogy tartsa meg gyászbeszédét Bányai Elemér háborús hős ravatalánál. Valójában nem lenne különösebb jelentősége a különböző felkéréseknek, sőt az emlékbeszéd(ek) sem vertek volna különösebben nagy hullámokat, ha a Martinovics szabadkőműves páholy néhány nappal a temetés után nem juttatott volna el egy közleményt az összes fővárosi lapnak. A közlemény hangsúlyozta, hogy a páholy tagjai tudatosan nem vettek részt Bányai Elemér testvérük temetésén, mert előre tudták, hogy az ott elhangzó beszédek ellentétesek lesznek Bányai Elemérnek egész életében vallott felfogásától. A páholy azt is leszögezte, hogy egy héttel a Kerepesi úti temetés után, azaz 1915. szeptember 26-án helyezi el koszorúit a sírnál, ahol a beszédet ezúttal Jászi Oszkár mondja el! Sokan a közleményből tudhatták meg, hogy Bányai Elemér tagja volt a legradikálisabb magyarországi szabadkőművesek kicsiny csoportjának, a Martinovics páholynak, amely kezdetektől fogva határozottan elutasította a háborút, s ugyanennek a páholynak volt tagja Bányai jóbarátja, Prohászka Ottokár régi ellenfele, Ady Endre is. A világháború ellen Jászi Oszkár - akárcsak Ady - erkölcsi elveket vetett fel, amelyek azonban szorosan összefüggtek az ország demokratizálódásának kérdéseivel, következetesen szembeszállva mindazokkal, akik háborús pszichózist hirdettek, vagy azokkal, akik a háború jótékony „regeneráló hatásáért" emeltek szót, végül mindazok ellen is pereltek, akik csak nemzeti szellemben, csupán hazafias buzgalmukban lelkesedtek a csatazajért. A közlemény némi zavart okozott mind a katolikus, mind a liberális sajtó jeles képviselőinél. Az Alkotmánynak nyilatkozva a püspök leszögezte, nem tudott arról, hogy Bányai szabadkőműves volt; ez különösebben nem meglepő, hisz a szabadkőművesség egy titkos mozgalom, s a jelek szerint a Bányai család tagjai sem tudtak rokonuk titkáról. Prohászka Ottokár valójában arról sem tudott, hogy a Bányai-holttest hazaszállítását megszervező Márkus Miksa - a püspök régi híve - is szabadkőműves, a Demokrácia páholy tagja (az pedig külön érdekesség, hogy az általa páholytaggá ajánlott Lövik Károly író, szintén száz éve, 1915. áprilisban halt meg, a sírja szintén a Kerepesi úti temetőben van, s temetésén Márkus Miksa szintén képviseltette magát). A Demokrácia páholy élesen szemben állt a Martinovics pá-392 Prohászka-tanulmónyok, 2015-2017
