Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - S. Szabó Péter A keresztény emberértelmezés elemei Prohászka Ottokár antropológiai mozaikjában
S. Szabó Péter: A KERESZTÉNY EMBERÉRTELMEZÉS ELEMEI... Tevékenysége e téren osztatlan elismerést váltott ki, a kor mindkét területen visszaigazolta munkái eredményességét: „a természettudományos szakkörök komoly tisztelettel és érdeklődéssel vették, dicsérték tudományos elfogulatlanságát...",2 a theológiai körök ujjongtak. „Ünnepe van a magyar theológiának", mondotta a Hittudományi Folyóirat bírálója - írja a Föld és ég korabeli magyar fogadtatását jellemezve Schütz Antal.3 Az élményszerűség, amely némileg a heurisztikus jelleget is magán hordja, megfigyelhető Prohászka írásaiban. A „rácsodálkozás" az „élet alakjainak bámulatos sorára". „A keresztény világnézetet egyetlen egy tudomány sem tette ki olyan nagy megrendülésnek, mint a modern geológia. Rétegeiből támadtak fel az elpusztult növények és állatok típusai s beleálltak az élet alakjainak bámulatos sorába, mely egyre tömöttebb és hézagtalanabb lett s csodálatos folyamatosságával elkápráztatta szemeinket s győzedelmesen rámutatott a leszármazásnak gondolatára."4 A „bámulatos" és a „rácsodálkozás" szavak jól kifejezik azt az élményszerűséget, amit a most megismert tényanyag Prohászka számára jelentett. „Mily kicsiny lett e nagy gondolat világosságában a föld."5 - kiált fel ugyanezen élmény hatása alatt. Az evolúció tényeire és folyamatára történő emelkedett lelkületű, vallásos meggyőződésű, lelkesült, szinte ujjongó rácsodálkozás Teilhardra emlékeztet. Prohászka azt is világosan érzékeli, hogy a természettudományos problematika itt a teológia tételeivel konfrontálódik, hogy az evolúció elmélete a teológiai koncepciók újragondolását is szükségessé teszi. „Ne csodálkozzunk azon, hogy mihelyt a paleontológia sejteni kezdte az egymásra következő világok sorát s észre kezdte venni a mai világnak először elmosódó, azután egyre tisztábban kivehető vonásait az egymást követő faunán és flórán, lelke elé állt a probléma, hogy ez a sor, ez az egymásután talán egymásból lett; ki nem kerülhette a kérdést, külön teremtésnek kell-e betudnunk az egymásra következő állat- és növényvilágot, vagy talán van a természetben egy plasztikus képesség, melynél fogva a megváltozott körülmények s kivált az életerőnek belső törvényei szerint egymásból fejlődnek az élet alakjai?"6 Prohászka tehát megragadja az ütközőpont lényegét, ami döntő abból a szempontból, hogy hogyan lehet a teológiai világképet az evolúció elméletével összeegyeztetni. Mint láttuk, lelkesen fogadja az evolúció elméletét. 2 ÖM 3, V. 3 ÖM 3, V. 4 ÖM 3,1. 5 ÖM 3,1. 6 ÖM 4,26. 38 Prohászka-tanulmanyok, 2015-2017
