Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - S. Szabó Péter A keresztény emberértelmezés elemei Prohászka Ottokár antropológiai mozaikjában
S. Szabó Péter / / / A KERESZTÉNY EMBERERTELMEZES ELEMEI PROHÁSZKA OTTOKÁR ANTROPOLÓGIAI MOZAIKJÁBAN A z emberértelmezés, vagy más szóhasználattal a teológiai és filozófiai antropológia nem képezi Prohászka műveinek önálló tartalmi egységét. Az ő korában ugyan már megszülettek a filozófiai antropológiának, ennek a filozófiai diszciplínának a lényegét körvonalazó gondolatok - főleg Max Scheler koncepciójában -, de ezek általános ismertségre még nem tettek szert. Max Schelernek - bár kortársa volt Prohászkának - Az ember helye a kozmoszban című műve, amelyet a filozófiai antropológia kezdeteként szoktak értelmezni, 1928-ban, tehát egy évvel Prohászka halála után jelent meg, Prohászka nem ismerhette. Kortársak voltak ugyan, Prohászka 1927-ben, Max Scheler 1928-ban halt meg, sőt, mint Vidrányi Katalin utal rá: Prohászka „a húszas évek legelején többek közt abban a »Hochland«-ban publikált, melynek egyidejűleg M. Scheler és E. Przyvara is munkatársa volt".1 Prohászka tehát pontosan abban a korban élt, amikor a filozófia - és ezzel együtt a teológia - nagyon lényeges új mozzanatának, „antropológiai fordulatának" alapgondolatai megérlelődtek, és bár európai horizontú és abban „naprakész" tájékozódása nyomán érzékelte is a fordulatot megalapozó áramlatokat, az antropológiai fordulat érvei és hangsúlyai még nem érhettek el hozzá azzal az egyértelműséggel és nyilvánvalósággal, hogy reflektálhatott volna erre a gondolati anyagra, az nem strukturálta át Prohászka gondolatmeneteit, nem vált gondolatai központi témájává. Emiatt Prohászka emberértelmezését feltárni, egy sosem megírt antropológiát rekonstruálni némileg anakronisztikus vállalkozás. Kicsit az evolúciós kutatásra emlékeztet, amit ő is bejárt, mikor geológiai, paleontológi-1 Vidrányi Katalin: Teológiai relikviák. Magyar katolikus teológia 1945 előtt. In: Világosság, 11. évf. (1970) 1. sz. 13. 36 Prohószka-tanulmónyok, 2015-201 7
