Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Fejérdy András A világháború problematikája Prohászka Ottokár műveiben
FejérdyAndrás: A VILÁGHÁBORÚ PROBLEMATIKÁJA PROHÁSZKA OTTOKÁR MŰVEIBEN pa biztonságát s egyensúlyát Magyarország nemzeti léte s szabadsága biztosítja, úgy bizonyos az is, hogy hősiesen kiontott véréből okvetlenül a békesség olaj ága fakad majd."14 Prohászka a háborús karácsonyokhoz kapcsolódó megnyilatkozásai alapján ugyanakkor világosan látszik, hogy számára a béke nem politikai-történelmi, hanem antropológiai kategória: az ember legfőbb belső vágya és törekvése, amely magába foglalja az önmagával, embertársaival és Istennel való békét. Szent Ágoston tanítását követve Prohászka is azt tanította, hogy az igaz béke - az áteredő bűn miatt - a földön teljességgel soha nem valósulhat meg, csak Istennél. A földön az ember olyan mértékben képes ebben a békességben részesedni, amilyen mértékben a maga életében az isteni rendet megvalósítja, amilyen mértékben „Isten országa" a Megváltó kegyelméből megvalósul a hívő emberek elkötelezett élete nyomán.15 A háború tehát végső soron annyiban szolgálja az igaz béke megteremtését, amennyiben az embereket nyitottabbá teszi a kegyelem befogadására: „Harc s háborúság a világban mindig van, s az igazi békét végre is az ember a szívében hordja! Veszteség s szomorúság, özvegység s árvaság a világban mindig lesz, de hát a Krisztus országa, mely az igazi békének országa, nem e világból való, s azért azt az igazi, legszentebb s legédesebb békét végre is csak a szellemi világban, a szív harmóniájában, a tiszta lélek énekes érzéseiben lehet föltalálni. Annak ott benn, ott az Isten-szerető lélekben van az országa! Ezt a békét Krisztus most is hozza nekünk s nemcsak a programját adja a karácsonyi énekben, hanem az annak megteremtésére szükséges erőt is adja kegyelmében! Ez az erő a testvérünkké lett Istennek, a köztünk élő s velünk életközösségben álló Megváltónak a szeretete. E szeretetet megérezzük, melegszünk rajta és örülünk neki. E szeretetbe beleállítjuk küzdelmes s áldozatos életünket s tudjuk, hogy bármi ér is minket, Isten nem hagy elsa karácsonyi Istenközelséget meg nem vonja tőlünk. E közelség villanyozó s ugyanakkor megnyugtató erejében legyőzzük az erőszakot, le a gyűlöletet, s ha sebet is ejtünk és kárt is teszünk ellenségeinkben, akkor is kísér a tudat, hogy e harc kötelesség, s hogy e harccal és háborúval magát a harcot és háborút szeretnők, ha lehetne, örök időkre száműzni a földről."16 Az igazságos háború fogalmával Prohászka a közvélemény előtt végső soron azt próbálta kifejezni, hogy a háború önmagában nem jó, csak bizonyos körülmények esetén válik elfogadhatóvá, kisebbik rosszá. Azzal 14 ÖM 25,163-164. 15 Szent Ágoston teológiájának Prohászka béke-felfogására gyakorolt hatását behatóan elemzi: REICHMANN 2009b: 801-804. 16 ÖM 25,164-165. Prohászka-tanulmónyok, 2015-201 7 363
