Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)

III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Fejérdy András A világháború problematikája Prohászka Ottokár műveiben

meg.11 Az igazságos háború teológiai hagyományban meghatározott főbb kritériumai közül kettő hangsúlyosan szerepel Prohászka fent idézett pász­torlevelében és további 1914-es megnyilatkozásaiban. Míg Ausztriában, Né­metországban vagy Franciaországban az állami főhatalom iránti feltétlen lojalitási kötelezettség, mint az igazságos háború fontos tényezője hangsú­lyos szerepet kapott, Prohászka megnyilatkozásaiból ez az aspektus telje­sen kimaradt.12 A székesfehérvári püspök - jóllehet a háborút formálisan a központi hatalmak indították meg - a francia vagy német püspökök érvelé­séhez hasonlóan a háború honvédelmi jellegét és a béke helyreállítását cél­zó voltát állította a középpontba. Egyik 1914 karácsonyán készült szövegében rendkívül plasztikusan tá­rul elénk Prohászka érvrendszere. Eszerint a magyarok harca bellum ius­­tum, mert miután „a szomszédok gyűlölködése megfosztotta" Magyaror­szágot „a béke áldásaitól",13 a nemzet nem csupán saját hazája védelmében fogott fegyvert, még kevésbé hódítási céllal. A magyarok harcának végső célja a valós béke zálogát jelentő egész nyugati keresztény kultúra védelme. A magyarság „védőbástya" szerepének évszázados toposzát aktualizálva, azáltal hogy a háborút a nemzet Istentől rendelt hivatásának összefüggé­sébe helyezte, Prohászka különös erővel kapcsolta össze az igazságos há­ború két fő kritériumának, a honvédelemnek, és a béke helyreállítását cél­zó jellegének elemeit: „A magyar nép nem támadt meg senkit, meg nem irigyelte senkiét, a háborút nem kívánta, a harcot nem kereste, hanem a háború reászakadt s a harc reá lett kényszerítve. Elég a magyarnak a maga szép hazája, az Istennek ez a kárpáti körfallal bekerített kertje. Nem kell hozzá több föld, de több áldás a már birto­kolt földre, több boldogság és jólét rajta. Az kell neki! ha tehát harcol, harcol szabad­ságáért, melyet korlátozni, harcol hazájáért, melyet darabokra szeldelni akarnak. Vol­taképpen pedig nemcsak ezért harcol a magyarság, hanem küzd és vérzik egy nagy, közös jóért, küzd egész Európa békéjéért. Ez volt régtől fogva Magyarország eszmé­nyi hivatása, ez volt a nemzetnek Isten-adta küldetése! Isten erős bástyának, a nyu­gati műveltség védőfalának, az egész kereszténység határőrének rendelte a magyart. S így állta meg helyét ezer év óta s így kell megállnia most, mikor a világháborúban épen azt a régi, nemzeti hivatást kell teljesítenie, melyet Isten bízott rá, hogy ércfa­la legyen a műveltségnek, s hogy áldozatos hősiességével hozza a világra s mindnyá­junkra a béke áldásait. Részünkről tehát az a harc a békéért folyik. Valamint Euró­_______Fejérdy András: A VILÁGHÁBORÚ PROBLEMATIKÁJA PROHÁSZKA OTTOKÁR MŰVEIBEN_______ 11 REICHMANN 2009b: 800. 12 Vő.: Chaline, Nadine-Josette: Le clergé et la nation en guerre. In: Revue Catholique Internationale Communio, Tome XXXVIII. (2013) 3-4. mai-aout. 36-38. 13 ÖM22,117. 362 Prohószka-tanulmónyok, 2015-2017

Next

/
Thumbnails
Contents