Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Mózessy Gergely Prohászka Ottokár és a protestantizmus
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A PROTESTANTIZMUS ra 1906-ban terjesztettek ki egy Németország kapcsán megszületett rendelkezést, amely katolikus részről érvényesnek ismerte el a protestáns lelkész előtt kötött házasságot is (Provida). Ez az engedmény azonban a törvénykönyv 1918 pünkösdjén történt teljes életbeléptetésével egyszeriben megszűnt. A katolikus egyház ezután csak a saját lelkésze előtt kötött házasságot tekintette érvényesnek - melynek megkötéséhez pedig a gyermekek nemtől független katolikus hitben történő nevelésének ígéretét kérték. A protestánsok érthetően sérelemként élték meg a kérdést, az ügy a közéleti diskurzusba és a parlamentbe is bekerült. Prohászka a „status quo ante" visszaállítását tartotta volna a legszerencsésebbnek, e mellett érvelt Csernoch János hercegprímásnak, aki maga is hasonlóan gondolkodott, és folyamodott a kérdésben Rómához. Az illetékes kongregáció azonban hajthatatlan volt. Az egyházkormányzatban tehát a kódex elveihez kellett tartania magukat a püspököknek. A kérdéskör természetesen beárnyékolta a protestáns-katolikus viszonyt - annak ellenére, hogy egyes katolikus főpapok erőfeszítéseit méltányolták protestáns oldalon.75 A felekezetek között fölöslegesen keletkezett feszültségek oldását tartotta szem előtt Prohászka akkor is, amikor 1921 júliusában Zadravecz Istvánhoz fordult. A tábori püspök azon igyekezett, hogy Kapisztrán Szent Jánost a nemzeti hadsereg védőszentjének nevezzék ki hivatalosan - ami a protestánsok számára sérelem volt. „Látom, hogy ez megbontaná sorainkat, s fölösleges széthúzást idézne elő az úgy sem kompakt kormánypártban. Méltóságod úgy intézze - kérem - az ügyet, s ha a kath. katonák tisztelik sz. Jánost s buzdíttatnak arra, még se legyen kimondva, hogy ő a nemzeti hadsereg Patronusa. Én is így gondolkozom, hogy ez ne legyen),] s nem kooperálhatok e részben és ez irányban. Legyen meggyőződve, hogy fölösleges „gravament" teremtünk vele a gravamenek hagyományos lajstromába ezzel. Ismétlem, én ellene vagyok, de csak a bonum majus-ért." - írta.76 Ugyanakkor a székesfehérvári egyházmegye 1924-ben tartott zsinata kifejezetten tiltotta a katolikus papok akatolikusokkal való barátkozását (3.§.1.) Ilyen tiltást a kortársnak tekinthető váci és veszprémi egyházmegyei zsinat határozatai (1921. ill. 1923.) nem tartalmaztak. Ráadásul e kérdéskör 75 GICZI2009: 33-61.; Vö.: Csizma és nívó. In: Budapesti Hírlap, XL. évf. 91. sz. (1920. április 15.) 1. 76 Páter Zadravecz titkos naplója. Szerk. Borsányi György. Budapest, 1967. 66. Az autográf levél fotómásolata megtalálható: Allambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 4.1 A-719/1. 80-81. Borsányi szövegkiadásának magyarázó lábjegyzetei meglehetősen pontatlanok: a „gravament" itt inkább „nehézség", mint „sérelem"; a „bonum majus" Borsányi-féle fordítása („előny kedvéért") kifejezetten hibás - az helyesen „nagyobb jóért". 32 Prohászka-tanulmónyok, 2015-201 7
