Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
II. A PÜSPÖK RÓMAI MEGÍTÉLÉSE - Tóth Krisztina Prohászka Ottokár jelöltsége a kalocsai érseki székre. A püspökkinevezések gyakorlatának próbája a király nélküli királyságban vatikáni levéltári források alapján
Tóth Krisztina: PROHÁSZKA OTTOKÁR JELÖLTSÉGE A KALOCSAI ÉRSEKI SZÉKRE társak szemében általános megbecsülésnek örvendett, mutatja, hogy halála után közvetlenül több visszaemlékezésekkel, méltatással teli emlékkötet is napvilágot látott,19 1929-ben pedig az újratemetése után földi maradványait befogadó emléktemplom alapkövét is letették.20 A protestánsok Prohászka tiszteletére proto-ökumenizmusa adja meg a választ, amelynek mozgatórugóit Mózessy Gergely tárta fel. Eszerint e felfogása aktív politizálásával egyidőben jelentkezett, amikor nem csak a katolikus, hanem a keresztény szavazókat próbálta megszólítani egy közös célért, a kereszténység közös alapjainak védelméért mozgósítva. A világháborút, a Monarchia széthullását és a Tanácsköztársaság bukását követően is összefogásra szólított fel.21 Egy helyütt már egyik első életrajzírója, Schütz Antal is megjegyezte, hogy Prohászka felismerte, hogy társadalmi és politikai téren sokszor együtt kell működni más világnézetek és irányok képviselőivel, azonban dogmatikai és liturgiái téren az együttműködést, a communicatio in sacrist kerülte.22 A másik oldalról pedig - ahogy Mózessy fogalmazott - egy adott személynek szóló megbecsülése, tisztelete, legyen az protestáns vagy zsidó, felül tudott emelkedni a felekezeti határokon.23 Ennek ellenére az, hogy a kortárs zsidók is nagyra becsülték némileg meglepőnek tűnhet Prohászka Ottokár állítólagos antiszemitizmusa tükrében.24 Azonban ha ezzel szembeállítjuk, 19 Prohászka. Tanulmányok. Szerk. Brisits Frigyes. Budapest, 1927.; Magyarország gyásza Prohászka Ottokár püspök halálakor. 1927. Szemelvények. Szerk. Farkas Edith. Budapest, 1927.; Prohászka Ottokár emlékalbum. Szerk. Toldy László. Budapest, [1927], 20 Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár emlékezete 1927-1938 között. A temetéstől az újratemetésig. In: Prohászka-tanulmányok, 2012-2015. Szerk. Mózessy Gergely. Székesfehérvár, 2015. (továbbiakban MÓZESSY 2015d) 333. 21 Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár és a protestantizmus. Budapest, 2016. (továbbiakban MÓZESSY 2016b) 21-22., 24-27. (Az idézett tanulmány - bővített formában - jelen kötetünkben is olvasható. - szerk.) 22 SCHÜTZ 1929: 70. 23 MÓZESSY 2016b: 23. 24 A kérdésbe itt nem kívánok részletesen belemenni, ugyanis már számos tanulmány foglalkozott vele. Itt csak annyit jegyzek meg, hogy véleményem szerint Szabó Ferenc helyesen gondolja, hogy a teljes prohászkai életmű ismeretében kell megítélni Prohászka zsidókérdésről vallott véleményét, az akkor éppen aktuális problémák szemszögéből, nem visszatekintő, retrospektív jelleggel, hiszen a székesfehérvári püspök, aki 1927-ben hunyt el, nem tudhatta hová fajul az 1940-es évekre a zsidógyűlölet Magyarországon. Szabó Ferenc S.J.: Prohászka Ottokár élete és műve (1858-1927). Budapest, 2007. 238-256. Prohászka „antiszemitizmusának" kérdéséhez lásd például: Barlay Ö. Szabolcs: Hitvédelem és hazaszeretet, avagy antiszemita volt-e Prohászka? Székesfehérvár, 2003. 133-143.; Szabó Ferenc S.J.: Újabb támadás Prohászka ellen. Antiszemita volt-e Prohászka? In: Távlatok, 63. (2004/1.) sz. 112-117.; Gárdonyi Máté: Az antiszemitizmus funkciója Prohászka Ottokár és Bangha Béla társadalom-és egyházképében. In: A holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Szerk. Molnár Judit. Budapest, 2005. 193-204.; Orvos Levente: Prohászka Ottokár és a zsidókérdés. In: Prohászka Ottokár - püspök az emberért. Szerk. Mózessy Gergely. Székesfehérvár-Budapest, 2006. 135-220.; Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár zsidóellenességéről. In: Egyháztörténeti Szemle, 9. évf. (2008) 4. sz. 125-132.; Fazekas 324 Prohászka-tanulmányok, 2015-2017
