Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Mózessy Gergely Prohászka Ottokár és a protestantizmus
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A PROTESTANTIZMUS hogy azok az elemek is a keresztény nemzeti élet sodrában megtartassanak s azt szolgálják."71 Ez egy hallatlanul kulturált párbeszéd volt a két fél között, messze nem említhető egy lapon a ma már idézett polémiákkal. Nem bontotta meg a két püspök viszonyát, melyet talán barátinak is nevezhetünk. 1927-ben, már Prohászka halála után Raffay Sándor a nagy nyilvánosság előtt is megemlékezett egy találkozásukról, amely bizonyosan 1920 nyara és 1921 februárja között történt - ám azt sajnos nem tudjuk, hogy e sajtóvita előtt vagy után. „Egyszer felkeresett és engem is arra igyekezett rábírni, hogy az időközben megüresedett egyik mandátumot vállaljam el és osszam meg vele a pártelnökséget. Két és fél órát töltöttünk akkor el ennek és ezzel kapcsolatosan más társadalmi és nemzeti kérdések megvitatásával. Mikor okaimat mind kifejtettem, miért nem vállalok én mandátumot és miért helytelenítem, hogy a „tisztelendő" a politika szennyes vizeire evezzen s magát és állását a politikai élet kultúrálatlan és ízléstelen támadásainak prédájává vesse; miért is jobb és helyesebb, ha egyetlen lelkész se adná rá magát a napi politikára, melynek sodrában értékek mocskolódnak be, vagy emésztődnek fel és hősök válnak pojácákká: hirtelen felpattant és ezt mondta: »Végtelenül sajnálom, hogy előbb nem beszélgettünk a témáról, mert akkor ma nem volnék képviselő«." 72 A folytatás talán ismert. 1921 februárjában Prohászka megvált a pártelnökségtől. Hamarosan már nyilvános fórumon is kritizálta a kurzust.73 1922-ben nemcsak hogy nem indult a következő képviselőválasztáson, hanem lelki gyermekeit is igyekezett lebeszélni a parlamenti szerepvállalásról.74 És a „testvériesülés" jegyében ismételte meg a hídépítés képet 1923 elején, Raffay és Ravasz jelenlétében... Elv és gyakorlat A mindennapi együttműködést a katolikus egyház és a protestáns felekezetek között azonban jelentősen megnehezítette néhány gyakorlati kérdés. Elsősorban a vegyesházasságok problematikája, amely hosszú ideje ütközőpont volt. Ráadásul korszakunkban, 1917-ben született meg a Codex Iuris Canonici, a katolikus egyház egységes törvénykönyve. Ez a korábbi jogszokásokat, helyi engedményeket sok esetben eltörölte. Magyarország-71 ÖM 22,260-264. Idézet a 263-264. oldalakról. 72 Raffay Sándor: A lélek embere. In: Prohászka Ottokár emlékalbum. Szerk. Toldy László. Budapest, 1927. II. 67. 73 ÖM 22, 286-291. Schütz 1921 októberére datálja e beszédet, de valójában 1922. január 15-én hangzott el. Vö.: Fejérmegyei Napló, XXIX. évf. 14. sz. (1922. január 18.) 1-2. 74 Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár élete és műve (1858-1927). Budapest, 2007. 275-276. Prohószka-tanulmányok, 2015-201 7 31
