Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Mózessy Gergely Prohászka Ottokár és a protestantizmus
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A PROTESTANTIZMUS mára."70 Hitet tett arról, hogy a kurzus féloldalas lenne és elsüllyedne a protestánsok nélkül. Prohászka fontosnak érezte, hogy cikkben válaszoljon a felvetésekre. Visszautasította a kurzus azonosítását annak túlzásaival. Kijelentette - kedves képet idézve - hogy a katolikusok belső fórumainak megtartása önmagában nem támadás (ezt egyébként Raffay sem állította), s hogy maga nem érzett a beszédekben elkülönülésre vonatkozó tendenciákat. A „testvériesükéről" írt sorait idézzük is fel itt: „Mi [...] a magyar nemzeti kultúrát akartuk megvédeni, mely épen olyan kincse a katholikusoknak, mint amilyen kincse a protestáns hívőnek. Éreztük, hogy közös alapon állunk, s ezt a közös alapot fenyegette a csőcselék szenny áradata, ahogy fenyegeti azt most is a zsidó-demokrata liberalizmus. Ennek a nemzeti kultúrának a kereszténység a lelke, s ezt a lelkét ép[p]en úgy kell óvnunk, mint a fajiságát [...]. A nemzeti érzésnek egyik leghatalmasabb energiája a keresztény erkölcs, mely az evangéliumból táplálkozik, s ez a keresztény erkölcs katholikusoknál épen úgy, mint a protestánsoknál, egy csatasorban áll a destrukció hatalmával szemben. Minél élesebb lesz a harc, annál nélkülözhet[et]lenebb e bajtárs[i]as[s]ág. A harcias gondolat egy sorba állította a katholikust s a protestánst. A támadás minden templom ellen irányul, az ellen is, melynek tornyán a kereszt, s az ellen is, melynek tornyán a csillag ragyog. A kereszténység tagadása s megcsúfolása nemcsak azok ellen irányul, kik csak a »Miatyánkot«, hanem azok ellen is, kik az »Üdvözlégy Máriát« is mondják. A veszedelem tehát közös, s akkor nem lenne szükséges a közös védelem? S vajon a mi kereteink közös védelme e keretek összezavarását vagy nem inkább megtartását jelenti-e? S ha e részről nincs veszedelem, minek »veszedelmeztessük« akkor ezt a nemes, szép testvériesülést? Ez a keresztény nemzeti kultúra; a mi alapunk közös alap, a keresztény erkölcsi világ pedig a mi atmoszféránk; ebben élünk s ezt megfertőztetni nem engedjük. Fejtse ki minden irányzat, minden fegyvertárs, katholikus és protestáns, a maga erejét, s vigye bele a harcba a destruktív, kozmopolita irányzatok ellen legjobb és legacélosabb energiáit. Ebben nyilatkozzék meg a megértés, az összetartás s a hűség! E kooperációnak különben is nem szabad szűkkeblűnek lennie, s bizonyos mozgási szabadságot kell biztosítanunk nemcsak egymásnak, hanem bizony más világnézetű tényezőknek is, ha őszintén velünk akarnak jönni, s ha a keresztény nemzeti szellem uralmát elismerni s elfogadni akarják. Minden nem-keresztény elemet is nehéz lesz a magyar társadalmi s politikai életből kiszorítanunk, de a katholikus és protestáns kooperációnak annyira kell a közéletet kezében tartania, 70 Raffay Sándor: A keresztény kurzusról. In: Magyar Helikon, I. évf. (1920) 13. sz. 613-617. Idézet a 615. oldalról. 30 Prohászka-tanulmónyok, 2015-2017
