Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)

I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Mózessy Gergely Prohászka Ottokár és a protestantizmus

Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A PROTESTANTIZMUS

bár szerencsésebb Schütz Antal szava, aki szerint „a keresztény kurzus spirituálisának indult"64 - de leszállt gyakorlati síkra a szolgálat szellemében. Prohászka politikai lehetőségei azonban kétségkívül korlátozottak voltak, és hiba lenne azonosítani személyét a kiépülő rendszerrel. Nagyon sok minden nem úgy történt, ahogy akarta: csak hogy a leglátványosabbat említsük: míg maga szokatlanul kemény kifejezésekkel óvott a bosszútól65 - attól még volt fehérterror. Vállalt szerepet a rendszer kialakításában - de nem fogadott mindent el, így a felkínált kultuszminiszterséget és miniszterelnökséget sem.66 Képviselői mandátumot vállalt. O mondta 1920 februárjában a nemzetgyűlés munkája kezdetén a Te Deumot. O vezette a Horthyt a kormányzóságra felkérő parlamenti küldöttséget márciusban. Az államforma-kérdés vitája és a békekötés után, 1920 júniusától pártelnök is lett 1921 februárjáig.67 S közben szenvedett a napi pártpolitikában. Egy visszaemlékező szerint arra a kérdésre, hogy miként érzi magát a parlamentben úgy felelt: mint pisztráng a moslékban.68 Volt problémája a rendszerrel - elsősorban az, hogy csak jelszavaiban érezte kereszténynek.69 De a kurzustól való elfordulása kicsit később következett be, mint egy jeles és témánk szerint fontos másik közszereplőnek.

1920 novemberében Raffay Sándor evangélikus püspök a Magyar Helikon hasábjain tett közzé egy írást, melyben - miközben hitet tett a keresztény kurzus fenntartása mellett - rámutatott annak két általa vélt gyengeségére. Egyfelől egy gyakorlatira, mely alatt azt értette, hogy abban hitvány és agresszív elemek is teret kapnak és pusztán antiszemitizmussá silányul; másfelől egy friss elhajlásról, amely „bennünket, protestánsokat is mellőzni igyekszik, s előbb utóbb önálló utakra fog kényszeríteni." Raffay utóbbi félelmei a nem sokkal korábban - 7 év szünet után ismét - megtartott katolikus nagygyűlés néhány beszédéből táplálkoztak. Konkrétumként Mikes János szombathelyi püspök pár mondatát idézte fel. Érdekes Raffay Sándor egy gondolata: „Amint a katolicizmus a kereszténység konzervativizmusát, úgy a protestantizmus a kereszténység progresszivitását képviseli. A kettőnek testvéries egyesülése adhatja meg a keresztény kurzusnak azt az egészséges irányát, amely befelé új életet teremt, kifelé pedig elismerést és tekintélyt szerez az újjáépülésre vágyakozó magyarság szá-64 Schütz Antal: Prohászka pályája. In: ÖM 25,113.

65 ÖM 9, 271.

66 ÖM 24,40. - 1920. január 12.; GERGELY 1994:181.

67 Markó Csaba: Prohászka politikai és közéleti szerepvállalása 1920 és 1922 között. In: Prohászka Ottokár - Püspök az emberért. Szerk. Mózessy Gergely. Székesfehérvár-Budapest, 2006.121-129.

68 HORVÁTH 2009: 291.

69 ÖM 24,57. -1920. június 30.

Prohószka-tanulmányok, 2015-2017

29