Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Mózessy Gergely Prohászka Ottokár és a protestantizmus
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A PROTESTANTIZMUS korszakát, közös jövőnket."55 - Ez a köszöntő publikálásra került annak idején. Prohászka ismerhette - így éppúgy kölcsönözhette a szavakat, miként teremthette attól függetlenül maga is a képet. A közgondolkodás már a húszas években Prohászka személyéhez kötötte a hídépítés-motívumot, előzményét csak 1927-ben, halála után írta meg Dóczi Imre.56 A kép utóéletéhez tartozik, hogy 1920. április 14-én a Debrecenbe látogató Horthy Miklós is megidézte - kevésbé veretesen, ám élénk éljenzést kiváltva „Éppen itten, a kálvinista Rómában akarom hirdetni, hogy szükséges megépíteni a szivárványhidat Pannonhalma és Debrecen között!"57 58 Érdekes módon Prohászkának e sokszor idézett szavai ebben a formában nem jelennek meg a Schütz Antal által gondozott életműkiadás köteteiben. Csak egy nagyon hasonló képet tartalmazó beszédet találunk - ám jóval későbbről. 1923. január 27-én az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga egyik rendezvényén elmondott beszédének központi gondolata az volt, hogy a lélek Istenhez való viszonya formálja az ember cselekedeteit és általa a külső világot - így az európai kultúra keresztény; s a magyar kultúra és történelem is eredendően keresztény. E kultúra védelmére kell összefogni a felekezeteknek. Zárómondatai így hangzanak: „.. .a múlt századok vallásos és profán emlékei egy közös nagy történelmi valóságba állítanak bele s megértetik s megéreztetik velünk, hogy a kettő egy, s hogy nincs magyar kultúra, mely nem keresztény. E kultúra gyökere a hit, ágainak erdeje pedig a keresztény eszményiség, élet és művészet, tökéletesség és szeretet. Ez utóbbinak hevében fogjunk baráti kezet s dolgozzunk a megértésen, mely építi s íveli az aranyhidakat Pannonhalma és Debrecen, Esztergom és Eperjes közt, közelebb hoz testvért testvérhez, keresztényt keresztényhez a közös nagy ellenség, a keresztény kultúra megmételyezői, keresztény magyarságunk sírásói ellen. Csak aki hitből él, lehet a keresztény kultúra hordozója, s csak a keresztény magyar lehet a magyar nemzeti kultúra őre és erőssége. E részben csak magunkra támaszkodjunk s ne bízzunk senki másban! Csak ha igazán keresztények leszünk, akkor védjük meg a keresztény nemzeti kultúrát; máskép[p\ nem!"59, A két idézet között két számottevő különbséget fedezhetünk fel. Az egyik a megépítendő „pillérek" felsorolása: 1923-ban azok sora hosszabb lett, és magában foglalta az ekkor már végérvényesen meghúzott országha-55 Dóczi Imre: Egy szállóige története. In: Protestáns Szemle, 36. évf. (1927) 10. f. 629-630. Újabb szövegkiadását lásd: Szivárványhíd Pannonhalma és Debrecen között. Válogatott dokumentumok a római katolikusok és reformátusok párbeszéde történetéből Magyarországon 1898-1943. Szerk. Barcza József. Debrecen, 1991.15-18. Ugyanitt megjelenésének helye is közölve. 56 DÓCZI 1929: 629-630. 57 Horthy Miklós kormányzó Debrecenben. In: Budapesti Hírlap, XL. évf. 91. sz. (1920. április 15.) 3. 58 ÖM 20, 311. Prohászka-tanulmónyok, 2015-201 7 27
