Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Grósz András Prohászka Ottokár és a német nemzetiségi kérdés
Grósz András: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A NÉMET NEMZETISÉGI KÉRDÉS illetve bevezetése indirekt az asszimilációt segíthette elő, akkor is, ha a közvetlen püspöki szándék alapvetően nem a magyarosítás volt. A helyi templomi nyelvhasználati ügyek megoldásait nehezítette, hogy ezeket egyrészt a vármegyei/települési közigazgatási hatóságok, illetve olykor a túlbuzgó plébánosok asszimilációs célra használták fel. Másrészt pedig ezeket a problémákat a nyelvi jogokért fellépő hazai német mozgalom is esetenként hangulatkeltésre, az elégedetlenség növelésére használta fel. így ezek a konkrét ügyek sokszor az 1920-as évek kisebbségpolitikai vitáinak és küzdelmeinek erőterében kerültek értelmezésre. A püspökhöz benyújtott plébánosi jelentések településenként eltérő helyzetekről tanúskodtak a magyar többség és német kisebbség közötti helyi együttélésekre vonatkozóan. Bián például egy időben a katolikus magyarok nem a velük egy felekezetű németekkel, hanem inkább a református magyarokkal házasodtak.28 Piliscsabán előfordult, hogy a három együtt élő nemzetiségnek külön-külön szervezett szentmisék miatt lehanyatlott a hitélet. „Én a nyelv különféleségének tulajdonítom, az egyik elmarad, mert németül, vagy tótul, vagy esetleg magyarul van istentisztelet, s így a templomkerülés megszokottá válik. Fájdalom, hogy ezen nyelvi nehézségeket még egyelőre kiküszöbölni nem lehet." - panaszolta az 1924-es évet értékelve a piliscsabai plébános.29 A papi beszámolók nemcsak a település lakosságának vallási életét ábrázolták, hanem egyben a helyi lelkipásztor véleményét is tükrözték az ott élő kisebbségekről. A plébánosok a németeket általában szorgalmas, hitbuzgó és vallásos népességnek írták le. A csobánkai plébános szerint „a sváb nép hűen, conservátíven ragaszkodik őseik vallásához. A sváb jó hazafi, szereti csonka hazáját, hű állampolgár, tud és megtanulja hazájának nyelvét, de hitéből nem enged..."30 Van, ahol a településen élő más nemzetiséggel összehasonlítva emelték ki a németség buzgóságát, de e mögött nem a kisebbségek közötti ellentétet, hanem a társadalmi és szociális helyzetből fakadó különbségeket is találták. „A német nép átlagosan nagyobb buzgósággal tesz eleget vasárnapi vallási kötelezettségének, mint a tót nép. Ennek oka egyrészt a tót nép szegénységében leli magyarázatát. Egy résznek ugyanis nincs megfelelő ruhája, s ez tartja viszsza a templomtól." - írta le a helyzet fonákságát a perbáli plébános.31 A papok lenne szükség, de a dokumentum a főpásztor iránti bizalmat jól mutatta. Lásd: Babies György biai lelkész jelentése, 1925. december 31. In: MÓZESSY 2008a: 64. 28 Babies György biai lelkész jelentése, 1925. december 31. In: MÓZESSY 2008a: 64. 29 Lattyák Nándor piliscsabai plébános jelentése, 1925. január 5. In: MÓZESSY 2008a: 307. 30 Pillmann Alfonz csobánkai plébános jelentése, 1925. január 15. In: MÓZESSY 2008a: 122. 31 Pásztori József perbáli plébános jelentése, 1926. április 17. In: MÓZESSY 2008a: 295. 208 Prohászka-tanulmányok, 2015-2017