Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Grósz András Prohászka Ottokár és a német nemzetiségi kérdés
Grósz András: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A NÉMET NEMZETISÉGI KÉRDÉS nyelvi igényt. A változtatásoktól való ódzkodás megmutatta az egyház óvatos, egyben esetenként a végrehajtás felelősségét a rendeleteket eredetileg kibocsátó államra áthárítani kívánó magatartását is. Prohászka álláspontját plébánosainak jelentései is alakították, akiknek többsége zömében azzal a közigazgatással élt együtt, amely oly sikeresen kontrázta a kisebbségeknek kedvezni akaró állami kisebbségpolitikát. Ugyanakkor a püspök nem egyszer papjait is mérsékletre intette, ha éppen túl nagy vehemenciával bírálták a német kisebbségi célokat. „Ne elegyedjék a nemzetiségi kérdés túlságos feszegetésébe!" - írta Prohászka 1924-ben Weicher Miklós törökbálinti plébánosnak, aki gyakran kritizálta a német nemzetiségi oktatási törekvéseket.18 Prohászka korai halála miatt nem tudhatjuk, hogy az 1920-as évek második felére kiéleződő kisebbségi oktatási vitákban a püspöknek végül mi lett volna a pontos álláspontja. A dualizmus időszakához képest tartózkodóbb, ám a nemzetiségi problémákra mégis érzékeny magatartása valószínűleg kiegyensúlyozó szerepet játszhatott volna a német kisebbségi iskolaügy későbbi egyházi kezelésében. Prohászka megnyilatkozásaiban már a dualizmus idején szót emelt - elsősorban a szlovákok kapcsán - a kisebbségek iskolai anyanyelvi imaélete és hitoktatása mellett azzal, hogy alapvető fontosságúnak tekintette a magyar nyelv megtanulását is.19 Századelőn tett megnyilvánulásai az egyház nemzetekfelettiségét hangsúlyozó gondolkodásmódját tükrözték: „Az igazság apostola sohasem zavarja össze az evangéliumot a nyelvvel és hazafisággal; sohasem hirdeti az evangéliumot oly nyelven, melyet a nép nem ért. Német gyereket nem tanít kátéra tótul, a magyar gyereket nem németül [...]. Nem fontos intés-e ez ránk nézve, hogy a vallást a politika céljaira, a magyarosítás, tótosítás, németesítés napszámában ne használjuk, s a nemzeti géniuszok béka-egérharcát a templomba bele ne vigyük?"20 A németül kiválóan beszélő püspök prédikációit a németek által lakott plébániák felkeresésekor rendszeresen német nyelven tartotta, ez részéről teljesen természetes gyakorlat maradt Trianon után is.21 Ezen a területen a praktikum is azt diktálta, hogy az egyház az anyanyelvi igényekre fokozottabban ügyeljen, hiszen a lélekgondozás területén döntő szempont volt, hogy a papság saját nyelvén kommunikáljon német híveivel. 18 Weicher Miklós törökbálinti plébános levele Prohászka Ottokár püspöknek, 1925. január 14. In: Lelkipásztori jelentések. 1924-1926. Szerk.: Mózessy Gergely. Források a Székesfehérvári Egyházmegye történetéből III. Székesfehérvár, 2008. (továbbiakban MÓZESSY 2008a) 442. 19 A témáról bővebben Plavec Zsuzsanna: Prohászka Ottokár és a szlovákok kapcsolata. In: Prohászka-tanulmány ok 2009 —2012. Szerk.: Mózessy Gergely. Székesfehérvár, 2012.26-34. 20 ÖM 17,69-70. - Prohászka Ottokár: Az egyház katholicitása (1902). 21 Rosier Ignác diósdi plébános jelentése, 1926. január 1. In: MÓZESSY 2008a: 147. 206 Prohászka-tanulmányok, 2015-2017
