Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)

I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Grósz András Prohászka Ottokár és a német nemzetiségi kérdés

Grósz András: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A NÉMET NEMZETISÉGI KÉRDÉS

letek végrehajtását, ugyanakkor egyházmegyénként és településenként eltért viszonyulásuk a kisebbségi iskolai igényekhez.14

A nemzeti sorskérdések és a magyarság jövője iránt érzékeny Prohászka Ottokár véleményére is értelemszerűen hatással voltak a trianoni béke Magyarországot érintő tragikus következményei. Minden bizonnyal őt is befolyásolta a nemzetiségek irányába kedvezőtlenül változó közhangulat, amely erősíthette benne az új, jelentős területveszteségeket elszenvedett országhatárokon belül maradó kisebbségek oktatási és nyelvi követeléseivel szembeni bizalmatlanságot. A püspök az iskolaügy terén elsősorban az alapkészségek (írás, olvasás) nemzetiségi anyanyelvi elsajátítását támogatta. Ez némileg ellentmondott a polgári demokratikus forradalom idején képviselt álláspontjának, amikor a kisebbség nyelvét a tanítás nyelveként is elfogadta. Véleménye 1920 után ebben a tekintetben elzárkózóbb és részben elutasítóbb lett. „Legyen Magyarország magyar, Franciaország francia. Tanuljanak meg a gyermekek anyanyelvükön írni és olvasni, s a templomban énekelni, de a tanítás nyelve legyen magyar." - írta a főpap 1923 októberében.15 Prohászka valószínűleg tartott a magyar nyelv szerepének csökkenésétől, így elsősorban a C-típusú kisebbségi iskolát preferálta, amelyben elegendő eszközt látott a nemzetiségi anyanyelv oktatásának biztosítására.16 A főpap valószínűleg azért is érvelt a C-típus bevezetése mellett, hogy - különösen a többnemzetiségű településeken - mérsékelje a kisebbségek között kialakuló ellentétek lehetőségét. Prohászka legfontosabb célja - főpaptársaihoz hasonlóan - egyházmegyéje békéjének és stabilitásának megőrzése volt, így a kisebbségi iskolarendeletek érvényesítésénél ez a szempont is érvényesült. Ezért sem támogatta például a püspök 1925-ben a Budapest környéki Perbálon a C-típus helyett a kultuszminisztérium által szorgalmazott, a németeknek kedvezőbb B-típus bevezetését, mert „ott a lakosság német és tót, s így lehetetlenség a német nyelvnek nagyobb teret megadni, különben a tótok elégedetlenkednek."17

A konfliktusokat az egyház mindenképpen el akarta kerülni, ezért tartózkodóan, olykor túlságosan is gyanakvóan fogadott bármiféle kisebbségi

14 A kisebbségi iskolai kérdés egyházi hátteréről bővebben Tilkovszky Lóránt: Nemzetiségi anyanyelvű oktatás a katolikus elemi népiskolákban (1919-1944). In: Századok, 129. évf. (1995) 6. sz. 1251-1274.

15 SzfvPL - No.4573 - 1722/1923. Prohászka Ottokár feljegyzése Weicher Miklós törökbálinti plébánosnak az őszi koronán a nemzetiségi iskolában használandó tanítási nyelvről tartott előadásának megküldött példányára, 1923. október.

16 SzfvPL - No.4573Sch - 1598/1929. (1514/1925.) Az iskola nyelvére vonatkozó iskolaszéki jegyzőkönyv Prohászka Ottokár feljegyzésével, 1925. szeptember.

17 SzfvPL - No.4543Sch - 1715/1925. Kisebbségi nyelv érvényesítése, 1925. július.

Prohószka-tanulmónyok, 2015-2017

205