Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Klestenitz Tibor „Az anyaszentegyház Amerikában imponált nekem legjobban." Prohászka Ottokár képe az Egyesült Államokról
Klestenitz Tibor: PROHÁSZKA OTTOKÁR KÉPE AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKRÓL A következő év nyarán az Egyházi Közlöny egy olvasói levele tette ismét aktuálissá a kérdést. A levélíró azzal fordult Prohászkához, hogy újabban a püspöki körlevelek az iskolák államosításának veszélyeire emlékeztetnek, ezért arra kérte, írja meg a folyóiratban, hogy a sokszor dicsért amerikai katolikusok hogyan tudják fenntartani saját iskoláikat, illetve, hogy az amerikai tapasztalatok alapján hogyan lehetne a magyar híveket is nagyobb buzgóságra és áldozatkészségre késztetni. Prohászka erre egyrészt rámutatott a kivándorlók kiszolgáltatottságára, az egyház szerepére a közösségszervezés és az anyanyelvi kultúra ápolása terén, ugyanakkor a legfontosabb tényezőnek azt tartotta, hogy az amerikai hívő „látja azt, hogy az egyháznak semmije sincs; érzi tehát, hogy rajtuk a sor, nekik kell zsebükbe nyúlniok”. A hívek tehát az eltérő történelmi fejlődés következtében egy egészen más karakterű egyházzal szembesülnek, ami alapvetően meghatározza magatartásukat: „Amerikában a papnak nincsenek földjei, nincs gazdagsága; nem állnak mögötte hatalmas patronátusok, nagy uradalmakkal rendelkező püspökök és káptalanok; minálunk a pap a földesurakhoz tartozik, s vele szemben áll a paraszt, a rendi világ összes tradícióival és furfangjaival." Véleménye szerint mindebből az következik, hogy a magyar hívő akkor lesz adakozóbb, ha azt érzi, hogy egyháza az ő boldogulását tartja elődlegesnek, ha az „gazdagságát templomaira s iskoláira fordítja s nem egyesek meggazdagítására szenteli; az lendítene lelkületén, ha a gazdag egyház rendezné a kongruát, s levenné sorban lassan a nép nyakáról a stólát, a párbért; ha nagy gazdagságát nem bízná ésszerűtlenül egyesek kezére, hanem az egyházi intézményeknek fölsegítésére fordítaná intézményesen."58 A cikk azonnal nagy feltűnést keltett, és kiváltotta a konzervatív klérus ellenérzését. Ezzel szemben az Esztergom Censor álnevet használó publicistája igyekezett védelmébe venni Prohászkát. A szerző azt remélte, hogy a jövőben az egyházi vagyon kezelését teljesen átvehetné a világi hívek részvételével megalakítandó egyházi önkormányzati testület, az autonómia. Ez központosítaná az egyházi vagyont, ebből adna állandó fizetést a nagyjavadalmasoknak, a többit pedig egyházi és oktatási célokra fordítaná. Az új rendszer pedig lehetővé tenné a párbér megszüntetését, aminek befizetése számos konfliktust okozott a plébánosok és a hívek között, veszélyeztetve ezzel a lelkipásztori munkát. A szerző szerint azonban ez csupán a kezdet, hiszen minden baj gyökere „voltaképpen a lelkiekben" keresendő. Szerinte Magyarországon is vannak olyan települések, ahol a szegény nép kész58 Prohászka Ottokár: Mi segít rajtunk? In: Egyházi Közlöny, XVII. évf. 27. sz. (1905. július 7.) 421. 198 Prohászka-tanulmányok, 2015-201 7
