Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Kuminetz Géza Prohászka Ottokár püspök gazdaságbölcseleti felfogása és aktualitása
Kuminetz Géza: PROHÁSZKA OTTOKÁR PÜSPÖK GAZDASÁGBÖLCSELETI FELFOGÁSA ÉS AKTUALITÁSA lyes viszony meghatározza, hogy ki mit és mennyit tegyen. [...] Vagyis senki sem mér egy dolgot a másikon, pl. vásznat csizmán, gabonát aranyon. A munkának termékei nincsenek egymással viszonyba hozva az ár, a csereérték mércéjén. Az emberek személyesen állnak viszonyban egymással közreműködésük révén. Kötelességük a személyes közreműködés annak a történelmi pozitív adatok alapján fölépült társadalomnak munkájában. A munkának s a termelésnek primitív fokain mindenütt észrevenni, hogy a termelés tényleg a társaság tagjainak személyes viszonya egymáshoz, s következőleg a terméknek nincs önmagában való, tárgyilagos értéke a használhatóságon kívül. [...] Alkotmányuk abban áll, hogy közös a munka, közös a termelés. Mindenki megteszi a maga föladatát, s szükségleteit födözi a közös termékekből. A termék tehát nem individuális."230 Mihelyt azonban áttérünk az árutermelésre, elveszik a szemünk elől ez a közös termelés. Éspedig azért, mivel „a termelők mind árukat termelnek s az áruk nem közös munkának termékei, hanem független önálló termelők termékei, csakhogy mivel társaság és közösség minden társadalmi formában, tehát az árutermelő társadalomban is van s kell összeműködni és közreműködni, ebben az árutermelő társadalomban a közösség nem a közös termelésben van kifejezésre hozva, hanem abban, hogy a termelők munkájukat az árunak formájában mérik össze. A közös termelés, a munka összeműködése el van rejtve. Előtérben áll a privát munkálkodás, mely árukat produkál, vagyis termékeit mint értékeket hozza összeköttetésbe és arányba. íme a személyes viszony itt a tárgyaknak viszonyává lett. A tárgyak mint csereértékek határoznak meg mindent. De hogy a csereérték micsoda, azt nem tudják."231 A korábbi termelési szisztémákban „a termék közös volt s nem cserélték, hanem fölosztották. Most a termék magánbirtok, de azért készül, hogy becseréltessék. Régen a munkásember eltűnik, nem ő szerepel, hanem a község. A terméken sem látszik meg semmiféle individualizmus. Most a község tűnik el, s a munkásember önálló, terméke is egészen az övé, s átviheti reá individualitásának szembeszökő jellegeit. [...] A cserében nyernek a termékek a használati értéken kívül egy társadalmi értéket, az árat. [...] A dolognak nincs ára ott, ahol csere nincs. [...] Az érték csak absztrakciója a termékre ráfordított munkának. [...] Az áru azt is takarja, hogy a termelés társas termelés s individuálisnak tünteti föl azt. [...] A főbaj azonban ebben a quid pro quo-ban az, hogy az árunak s az értéknek nem ismervén föl tulajdonképpeni mivoltát, oda nem tartozó elemek behatásának engedtük át. Ezek az illetéktelen tényezők azután rosszul határozták meg az értéket, félreismerték az értékképző elemet (a munkát), mindenféle más érdeknek engedtek részt az értékből. így [...] az ér230 ÖM 11,133-135. 231 ÖM 11,137. Prohászka-tanulmányok, 2015-201 7 123
