Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
II. KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEK - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár a katolikus nagygyűléseken
Múzessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR A KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEKEN és élte meg hitelesen. A nagygyűléseken követőkre csak lassan talált, Csernoch János hercegprímás önkritikus hangvételű eszmefuttatása a kérdésről csak 12 évvel később hangzott el.) Prohászka beszédének volt egy fontos, politikai csengésű mondata is: semmi kifogása nincs a modern állam és intézmények demokratikus kiépítése ellen. Külön foglalkozott az egyház és állam viszonyrendszerével. Utóbbi - természete szerint - egy terjeszkedő hatalom, amely ellen az egyén csak a szabadságjogokkal bástyázhatja körül magát. Az állam azonban túlteng, mindenről gondoskodni akar. E gondoskodás azonban eltompítja az egyént, aki hajlamos a visszavonulásra. Prohászka az állam ellenében az egyén szabadságának garanciáját csak független társadalmi intézményekben és szervezetekben látta, így ezek alakítására buzdított. Fellépett az egyház szabadságáért is az állammal szemben, ami az ekkoriban újraéledő katolikus autonómia-mozgalom felé való nyitottságát mutatja. Az államegyházat nyomorúságosnak láttatta, mint ami béklyója az egyház modernizálásának. Mint már kitértünk rá, 1902-es beszéde keltette fel az egyházon kívüli érdeklődést Prohászka személye iránt. Ekkor voltaképp az előző évi beszéd egyik gondolatát vitte tovább. A liberális állam a „semlegességet" hirdetve igyekezett a közéletből kiszorítani a vallási elveket, s erre válaszul Prohászka belga és német példákra utalva sürgette, hogy „a katholikus elveket érvényesíteni kell minden téren: magánéletben, közéletben, államban, családban, politikában, iskolában, tudományban - mindenütt." Arra buzdított, hogy a közszereplők - politikában, tudományban, karitászban működők egyaránt - legyenek hitvallók. Ismét csak aktivitásra sarkallt. Hangsúlyozta: a katolicizmus világnézet, tehát az egész embert kívánja - s ha Nietzsche vagy Goethe ezt megteheti, hát Krisztus még inkább. S mivel a katolicizmus rátermettségét bizonyította már az egyéni életben, a tudományban, a karitászban - jogot szerzett arra, hogy „az állami életben, a politikában, az iskolában, mindenütt" éppúgy követelje elveinek érvényesítését. Szóvá tette a kettős mércét: a világnézetek közötti szabad versenyben - amelyet maga is hangsúlyozottan elfogadott! - a politika lényegében csak a katolicizmus elveinek érvényesülését tagadta meg, miközben Európa kultúrájának gyökerei keresztények. A kérdéskör komplex, s átvezet a mindennapi etika világába. Mint Prohászka mondta: „Mi azt akarjuk, hogy a keresztény kultúra a keresztény tiszta erkölcsöt óvja meg az egész vonalon; hogy az állam, a család, a pápa, a miniszter és az Opera intendánsa mind a keresztény erkölcsöt védje. Mi azt akarjuk, hogy a szeme98 Prohászka-tanulmányok, 2012-2015