Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
II. KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEK - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár a katolikus nagygyűléseken
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR A KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEKEN tét seperjék ki mindenünnen. Nekünk a köztisztaság közegészségi ügy, nemcsak a csatornákban, de képes levelezőlapokon is. Nálunk tilos köpködni nemcsak a villamoson, hanem újságokban is. Mosakodni illik nemcsak az embernek, de a képzeletet és az ízlést sértő művészetnek is." 1903-ban A világiak apostolkodása című beszéde egyrészt egyenes folytatása a megelőzőnek, másrészt tekinthetjük az ez évben megjelent Diadalmas világnézet című műve tömörített verziójának is. A könyv e szavakkal kezdődik: „Lehet-e a keresztény világnézetet beleállítani a mai kultúrvilágba?” Itt azonban sokkal konkrétabban tette fel a kérdést: „ez ellenszenves kultúrában rehabilitálható-e még a kereszténység; hogy ez aposztata szellemi áramban lehet-e a keresztény világnézet az értelmiségnek vezető s megnyugtató csillaga? Lehet-e ez új pogány világot megkeresztelni, s ki legyen apostola?" - Az első válasza valóban csak a hallgatók megnyugtatását célozta - ennyiben igaza van Hermann Egyednek. Bízzanak ennek sikerében: a kereszténység már keresztelt meg pogány világot, megteszi újra majd - mondta Prohászka. De nem állt itt meg, a hallgatóságot apostoli aktivitásra sarkallta ismét. Véleménye az volt, hogy miként a társadalom maga hordozza az egyházellenes tendenciákat (tudományban, művészetben, irodalomban, színészetben, szabadkőművességben, léha életben), úgy magának a társadalomnak kell az ellenmozgalmakat is megvalósítania. A klérus ehhez kevés, szükséges a hívek aktivitása. Egészen konkrét programot adott: az első tett a hiteles, keresztény életvitel; majd a következő keresztény generáció kinevelése (amelynek jegyében népszerűsített bizonyos egyesületeket és - katolikus egyetem híján - a katolikus kollégiumokat); a következőkben a szociális tevékenység lehetséges terepeit sorolta fel; végül pedig a közéleti szolidaritásra figyelmeztetett: „Segítsék egymást a keresztény érzésű férfiak. Hisz ezt szabad; ez nem gyűlölködés. Segítik egymást a zsidók, helyesen teszik; segítik a szabadkőművesek - de ezeket már nem dicsérem meg; segítsük mi is egymást!" Prohászka 1904-es - Schütz által mellőzött - beszéde hasonló szerkezetű: egy korának racionalizmusra való irányultságát bemutató elméleti háttér után a katolikusok gyakorlati feladatairól szólt, sok tekintetben ismételve korábbi önmagát. Sürgette, hogy a katolikusok ismerjék meg jobban hitüket, értsék és éljék át azt. Sürgette ennek tanítását iskolákban, sajtóban. Sürgette egyáltalában magát a tettet: csak a világra kiható kereszténység, a gyakorlati vallásosság képes szembeszállni a korszellemmel. „Az a praktikus kereszténység, mely érdeklődik a szociális élet, a kultúrföladatok iránt" - mondta. S ismét sorolta az eszközöket, az egyleteket, a létező formákat, amelyekhez csatlakozhattak hallgatói. A konkrétumok közt új programként a főváros Prohászka-tanulmányok, 2012-2015 99
