Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
II. KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEK - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár a katolikus nagygyűléseken
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR A KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEKEN egyszerűbb szerkesztői megoldással is orvosolható lett volna ez a nehézség.51 E megfontolásokból - és Schütz jegyzetéből - kiindulva egyszerűen szerkesztői hibának tartjuk a történteket, amit a munka méretének és tempójának ismeretében nem csodálhatunk. A hiányzó szöveg egyébként elérhető a korabeli katolikus politikai napilapban, az Alkotmányban.52 Ennek nyomán a források másik jelentős csoportjának, a sajtónak a jelentőségét is meg kell említenünk. A különböző világnézetű és pártállású politikai orgánumok természetszerűleg reflektáltak a nagygyűlésekre. Gyakran közölték az elhangzott beszédeket - vagy legalább ismertették gondolatmenetüket -, és saját szemléletük szerint kommentálták is azokat. Az elhangzottak fogadtatásáról is adnak információkat. PROHÁSZKA BESZÉDEI Összesen 16 beszédet kell tehát vizsgálnunk, amelyek első ránézésre meglehetősen szerteágazó témákról születtek 27 év leforgása alatt, 1900 és 1926 között. Ez egy roppant zavaros, igen sok mély társadalmi és politikai változást hozó emberöltő. Egyáltalán nem mellékes, hogy melyik szöveg mikor hangzott el; de mérlegelnünk kell az előadó szerepét is - hiszen társadalmi súlya is változott az idők folyamán. 1900-1904 között Prohászka egyszerű teológiai tanárként vett részt a nagygyűléseken. Még nem volt püspök - csak szaktudósnak számított, akinek munkássága ugyan messze túlmutatott a szeminárium falain, és a sajtó révén többé-kevésbé ismert is volt - de olyan ranggal még nem rendelkezett, hogy megfellebbezhetetlen tekintéllyel szólhasson. 1906-tól Székesfehérvár püspökeként már lényegesen nagyobb súlya volt; 1920- tól pedig meghatározó egyéniséget láthatunk benne. Prohászkát gyakran aposztrofálják a Hothy-korszak rendszerideológusának, de ez kissé leegyszerűsítő: a csak jelszavaiban keresztény kurzust gyakran kritizálta maga is; a politika pedig gyakorta járt más úton, mint amit e beszédeiben kijelölt. Prohászka korai beszédeinek ismertetését egy általunk igazságtalanul 51 Egyetlen felsorolás két félmondatnyi elemét kellett volna elhagyni mindössze. „Ne féljenek, mondjuk azoknak.- kezdte Prohászka egyik körmondatát, s több címzett után jutott el az alábbi módon megszólítottakhoz: „...kik haragusznak az indexre, s nem bíznak őszinteségünkben; - kik azt mondogatják: „no csak lassan, még maga is rákerül az indexre'"'. Fel sem tűnt volna a szövegrész hiánya az olvasóknak, a gondolatmeneten sem tett volna erőszakot elhagyásával a szerkesztő. 52 Prohászka Ottokár beszéde. In: Alkotmány, IX. évf. 253. sz. (1904. október 22.) 6-8. Lásd tanulmányunk függelékében. Prohászka-tanulmónyok, 2012-2015 95
