Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
II. KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEK - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár a katolikus nagygyűléseken
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR A KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEKEN csipkelődőnek és kissé pikírtnek tekintett szakirodalomi megállapítás cáfolatának jegyében végezzük el. Hermann Egyed gigantikus egyháztörténeti monográfiájának végén szót ejtett a nagygyűlésekről. Kissé leegyszerűsítőén csoportosítva az itt elhangzottakat Prohászka beszédeit azok közé sorolta, amelyek „nem törekedtek közvetlen gyakorlati cselekvésre bírni, hanem inkább az elmélet, a tanítás, felvilágosítás terén maradtak." Hozzábiggyesztette azonban: „de hallgatói azzal az öntudattal széledtek szét, hogy világnézetük győztes marad az eszmék harcában."53 - Ezt az összegzést egyáltalán nem osztjuk. Egyfelől úgy véljük, hogy a Prohászka pusztán elvi síkon kimondott útmutatásai is roppant hangsúlyosak, a maguk korában fontosak és gyakorta kifejezetten újszerűek voltak. Másfelől pedig azt állítjuk, hogy Prohászka következetesen aktivitásra, tettekre szólította fel hallgatóit. Beszédei egyáltalán nem pusztán azzal a szándékkal hangoztak el, hogy kellemesen elzsibbasszák, s győzelmi mámorba ringassák a hallgatókat. Célja sokkal inkább az volt, hogy cselekvő, gyakorlati kereszténységre indítsa őket. Már a korábban említett 1885-ös németországi nagygyűlés kapcsán is arra hívta fel a figyelmet: „De hiszen beszéd elég volt Münsterben, s másfelé is mondanak eleget; a nagygyűlés súlypontja nem a beszédben, hanem a különféle célokra irányuló szervezésekben, a munka ügyes megosztásában, a munkaképes férfiaknak a kitűzött feladatokra való egységes csoportosításában fekszik."54 Saját, hazai beszédeinek is következetesen megjelenő eleme és célja, hogy rámutasson azokra a szervezetekre, egyesületekre, amelyekhez való csatlakozással a hívő közönség aktivitásra sarkallható. aj A teológiai tanár megnyilatkozásai Prohászka 1900-ban Katolikus föladatok a tudománnyal szemben címmel tartotta meg beszédét.55 A kérdés roppant aktuális volt: a 19. század természettudományos eredményei szembefordították az értelmiséget az egyház hagyományos tanításával. A felfedezések interpretációi gyakorta gúny tárgyává tették a vallást, s ezért széles tömegek bizonytalanodtak el hitükben. Prohászka 1902-ben megjelent, Föld és Eg című kötetével reflektált legalaposabban a kérdésre. Annak népszerűsége (1914-ben már a 4. kiadása készült el) mutatja, mennyire égető is volt a téma a századelőn. E korai beszéd ter53 HERMANN 1973: 501. 54 ÖM 16, 78. 55 A beszédek újabb kiadásainak bibliográfiai adatait a tanulmány függelékében közöljük. Az idézeteket tanulmányunkban az ÖM helyesírása szerint közöljük. 96 Prohószka-tanulmányok, 2012-2015
