Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
II. KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEK - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár a katolikus nagygyűléseken
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR A KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEKEN likus Alkotmányban „Konkolyhintés" című írásában Túri Béla Vészi József egyházképét kritizálta. Azt hangsúlyozta, hogy nem ismeri eléggé az egyházat: a katolikusok nagyon is tudják, kit éljeneznek. A pengeváltás egy további cikkpárral folytatódott, s még az alapvetően mérsékeltebb hangvételű Egyházi Közlöny is ringbe szállt. Prohászka tehát - legkésőbb ekkor, 1902-ben - akaratán kívül „jelenséggé" lett.40 A későbbiekben a nagygyűlések beszédrendjének összeállítása, valamint a korabeli újságok - kissé sablonos - megjegyzései az elhangzottak fogadtatásáról már kétségkívül igazolják a szakirodalom állítását Prohászka központi szerepéről. Első monográfusa, Schütz Antal költői képekkel mutatja be szónoki sikereit: „Aki azt meg nem élte, annak bajos tiszta képet adni róla. [...] Azt meg kellett élni: amint a zsúfolt teremnek és a végsőkig fűtött várakozásnak izzó légkörében [...] orkánszerűen fölzúduló tapsok közt megjelent csupa erő, finomság, lelkiség alakja, azzal a páratlan tartással, mely önérzetet és mély alázatot sugárzott egyszerre. Ott állt körülözönölve tapsoktól és várakozástól, minden izmán és idegén vibrált a nagy föladat, mely kidöbbenni készült, lefogva a tökéletes önfegyelmezés hatalmától. Aztán megcsendült érces és mégis oly gyöngéd és gazdag hangja. Értekező előadásban kezdte körvonalazni témáját; néma csönd kísérte ezt az ouverture-t. Nem telt bele három perc, megvillantak a fényszórók, és a tájékozatlanok is kezdték sejteni a probléma mélységét és komolyságát. Fölvonultak éles körvonalakkal, szinte személyes plaszticitással az ellenfelek. Mikor aztán minden hallgató már bele volt vonva a szellemek csatájába és az arcokon feszült az együttélés: egyszerre megszólaltak a sűrített, de ép[p\enséggel nem letompított ellenérvek, villódzani kezdett a látóhatár, villám villámot követett; egyik zseniális gondolat, kép, ellentét a másik után, közben egy-egy fejtegetés szélcsöndje, majd ismét finoman elcsattanó oldalvágások, felsőbbséges szatíra szikraesője, és közben termékenyítő és üdítő záporként hullott a régi igazság áldása a lelkekre. Mintha a terem ama szellem-harcoknak vált volna színhelyévé, melyet a Jelenések könyve ír le Szent Mihály serege és az alvilág hatalmai közt. Itt Szent Mihály lovagjának vezérsége alatt a hallgatóság magamagát érezte győztesnek, mikor elhangzottak az utolsó fegyvercsattogások; és az a tapsvihar, mely végigdörgött a termen, csak halvány szimbóluma volt annak a viharnak, mely a lelkeket kavarta föl." - Schütz végül így összegzi Prohászka fellépésének hatását: „mint búgó harangszó hívta és vonta a templomba azokat a liberalizmus-szülte intel40 (v.) [=Vészi József]: Prohászka. In: Budapesti Napló, VII. évf. 287. sz. (1902. október 19.) 1-2.; Túri [Béla]: Konkolyhintés. In: Alkotmány, VII. évf. 253. sz. (1902. október 24.) 1-2.; (v.) [=Vészi József]: Megint Prohászka. In: Budapesti Napló, VII. évf. 293. sz. (1902. október 25.) 1-2.; Túri [Béla]: Konkolyhintés - de öntudatlanul. In: Alkotmány, VII. évf. 255. sz. (1902. október 26.) 5.; (-ly) [=Székely Nándor]: Prohászka jegyében. In: Egyházi Közlöny, XIV. évf. 43. sz. (1902. október 24.) 595-596. 92 Prohászka-tanulmónyok, 2012-2015
