Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
II. KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEK - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár a katolikus nagygyűléseken
Mózessy Gergely PROHÁSZKA OTTOKÁR A KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEKEN1 A KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEKRŐL ÁLTALÁBAN A. Magyarországon hagyományosan 1900-tól kezdődően számozott katolikus nagygyűlések többnapos közéleti seregszemlék voltak. Igyekeztek egyfelől a hívek öntudatát erősíteni - ami a vallást lekicsinylőén néző, liberális közvéleményű, mind jobban szekularizálódó államban különleges fontosságú volt -, másfelől pedig olyan közéleti fórumot teremteni, amely tematizálhatta a közéletet, s így a kor kihívásaira valláserkölcsi alapon álló válaszokat adhatott. Segítségükkel hetekre-hónapokra a sajtó és a politikai gondolkodás homlokterébe lehetett emelni a katolicizmus számára fontos elvi kérdéseket. Jellemzőjük volt, hogy mind a felső klérus képviselői, mind a katolikus politizálást vállaló világi előkelőségek vállalták a fellépést az eseményeken.2 Németországban 1848-tól, Ausztriában 1877-től tartottak efféle Katholikentag-okat - hazánkban e minták nyomán szerveztek nagygyűléseket. Az előzmények azonban sokkal konkrétabb, voltaképp a napi politikai szintjén zajló csatározások világába vezetnek. Az 1890-es években az egyházpolitikai törvénykezés körüli viták felrázták a hazai katolikus közéletet. 1893-1894 folyamán Sopronban, Komáromban, Budapesten, Szabadkán, Zsolnán, Nagytapolcsányban, Pozsonyban és Székesfehérvárott tartottak a katolikusok gyűléseket, amelyek - bár általános érvényű mondanivalóval is bírtak a nagy horderejű kérdésekben - inkább a politikai iszapbirkózás 1 A tanulmány az OTKA NK 83799 számú pályázatának támogatásával készült. 2 Szögi László: A katolikus nagygyűlések Magyarországon. In: Egyházak a változó világban. A nemzetközi egyháztörténeti konferencia előadásai, Esztergom 1991. május 29-31. Szerk. Beke Margit, Bárdos István. Tatabánya, 1991. 509-512. 84 Prohószka-tanulmányok, 2012-2015
