Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
IV. UTÓÉLET ÉS ÉRTÉKELÉSEK - Mózessy Gergely: Az akadémikus történetírás Prohászka-képének változásai
Mózessy Gergely: AZ AKADÉMIKUS TÖRTÉNETÍRÁS PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI zus alatti Prohászka-aktivitással foglalkozni, miként kultuszával sem. E két témáról a korabeli „mainstream"-történetírásnak megvolt a megfellebbezhetetlen, politikai indíttatású ítélete. A téma leszűkítésével megnyerte a szerző a lehetőséget arra, hogy Prohászka korai korszakáról kedve szerint beszéljen. így leírhatta például: „Az egyházi tevékenység több területén kibontakozó megújulási törekvések metszéspontján a visszatekintő szem előtt Prohászka Ottokár alakja áll. Az utókor közvéleménye szemében ő maradt meg, szinte osztatlanul a katolikus reformtörekvések reprezentálójaként, mondhatni szimbolikus megszemélyesítőjeként. "41 Utánanézve a szerző kilétének kiderül, hogy Szabó Miklós egy 2000- ben, komolyabb monográfia hátrahagyása nélkül elhunyt, motyogó előadásmódú eszmetörténész volt. Eredeti látásmódját sokáig csak lakásokon tartott „magánszemináriumok" vagy „illegális szabadegyetemek" hallgatói élvezhették. Az SZDSZ alapítói közé került, képviselő is volt - de viszszavonult az aktív politizálástól, amikor a liberális párt koalícióra lépett az MSZP-vel.42 E háttérrel érthető, hogy miért Prohászka liberalizmussal való viszonyát helyezte vizsgálódásának középpontjába. A tanulmány Egon Friedeil művelődéstörténeti könyveire43 emlékeztető: élvezetes a stílusa, találóan emel ki és állít szembe egymással elemeket - még akkor is, ha a finom árnyalatok iránt talán nem fogékony. írása első részében Szabó Miklós azt taglalta, hogy az 1904 előtti újkonzervatív politikusok gondolkodásától miben tért el Prohászka. Véleménye szerint elsősorban abban, hogy noha liberalizmus-kritikájuk fő elemeit osztotta - tehát a liberalizmust túl haszonelvűnek és antiszociálisnak tartotta, amelyben a jogegyenlőséget nem követte szociális kiegyenlítődés -, hangsúlyai egészen mások voltak. Prohászka ugyanis nem a konfrontációt kereste a liberalizmussal. Talán azért, mert elfogadta azt a kor uralkodó eszmeáramlatának; nem konzervatív politikai fordulatot várt, hanem a demokrácia továbbépülését sejtette a jövő útjának. Gyökerei is mások voltak: míg a hazai elit osztrák újkonzervatív mintákat honosított meg, addig Prohászka a német, polgári jellegű Centrum-párt működését ismerte közelről. Az írás második részében a püspökké emelkedő Prohászka összetettebb viszonyrendszerét vizsgálta a szerző. Fontos gondolata, hogy a közjogi válság nyomán átrendeződő belpolitikában Prohászka már nem a tömegek 41 SZABÓ M. 1973: 257. 42 Pető Iván: Szabó Miklós (1935-2000). In: Mozgó Világ, 26. évf. (2000) 11. sz. (http://epa.oszk . hu/01300/01326/00011/novl.htm - utolsó letöltés 2014. október) 43 Pl. Friedeil, Egon: Az újkori kultúra története. I-VI. Budapest, 1989-1994. 382 Prohószka-tanulmónyok, 2012-2015
