Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
IV. UTÓÉLET ÉS ÉRTÉKELÉSEK - Mózessy Gergely: Az akadémikus történetírás Prohászka-képének változásai
Mózessy Gergely: AZ AKADÉMIKUS TÖRTÉNETÍRÁS PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI lyamatban. A tanulmány tárgyalásának első része az 1918. október-december közti időszakot úgy mutatta be, mint amiben a keresztényszocialisták- „gyáva opportunistaként" - beilleszkedtek a polgári demokratikus forradalom kialakult államrendjébe. Elmondta, hogy Prohászka nemcsak a Monarchia államszövetségének végét látta a köztársaság kikiáltásában - hanem egyben a rendszert belülről reformálni akaró keresztényszocialista mozgalom csődjét is. Prohászka 1916-tól a háború mielőbbi befejezését sürgette; a kezdetektől békepárti pártelnök Giesswein Sándorra így talált újra rá. Ennek kapcsán Prohászka háborúhoz való viszonyának változásait illusztrálta idézetekkel a szerző. (Gergely Jenő egy fokozatos elfordulást látott a háborútól - én pár éve azt mutattam ki, hogy különböző síkokon szólt róla, és már akkor is emlegette az árnyoldalakat is, amikor a hazai közbeszédet még a kardcsörtetés mámora uralta.38) Megemlékezett arról, amit ritkán emlegetnek ma: hogy a főrendiházban Prohászka az általános és titkos választójog bevezetése mellett érvelt 1918 nyarán; kiemelte sajtószervező tevékenységét is. Felelevenítette az 1918 októberének végén a Nemzeti Tanáccsal szemben létrehozott, rövid életű Nemzetvédő Szövetségben történt szerepvállalását. Megjegyezte, hogy Prohászka mennyire békítőén lépett fel, a tanítók és lelkészek nemzetőrségbe való beállását szorgalmazta. A tanulmány lényeges mondandója, hogy 1918 decemberének közepétől áthangszerelődött a keresztényszocialisták politikai felfogása, s - úgymond- „ellenforradalmi útra léptek". (Ha eltekintünk a retrográd szóhasználattól, ez voltaképp igaz - csakhogy ennek okairól nem esett szó. Az újabb kutatások hangsúlyozzák ezeket a tényezőket. így azt, hogy a rendszer egy választás megszervezésével csak hitegette az országot, hogy egyre markánsabb és erőszakosabb lett a szociáldemokrata agitáció, és hogy Kunfi Zsigmond a vallásoktatás eltörlését célozta meg.39) Prohászka úgy került elő az írás e részében, mint aki a rend és belső béke megbomlása miatt panaszkodik. 1919 januárjában megjelent, a szociáldemokráciát kritizáló Kultúra és terror című írásgyűjteményét Gergely az „ellenforradalmi szervezkedések ideológiai kézikönyvedként aposztrofálta. Szó esett az 1919. február 3-i, Prohászka részvételével megtartott fehérvári megyegyűlésről is, mely 38 Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár és a „nagy háború". In: Prohászka-tanulmányok, 2007-2009. Szerk. Mózessy Gergely. Székesfehérvár, 2009. 33-44. 39 A kérdésről bővebben lásd: Tengely Adrienn: Prohászka és az Őszirózsás Forradalom. In: Prohászka Ottokár - Püspök az emberért. Szerk. Mózessy Gergely. Székesfehérvár-Budapest, 2006. 97- 112. Prohászka-tanulmányok, 2012-2015 379
