Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
IV. UTÓÉLET ÉS ÉRTÉKELÉSEK - Mózessy Gergely: Az akadémikus történetírás Prohászka-képének változásai
Mózessy Gergely: AZ AKADÉMIKUS TÖRTÉNETÍRÁS PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI effektive kimondta bizalmatlanságát az esetlenkedő Károlyi-kormánnyal szemben. A tanulmány két következő fejezete számunkra mellékes - itt Giesswein különutas nézeteivel; ill. keresztényszocialista szakszervezetek helyzetével foglalkozott. Ezután a szerző a keresztényszocialisták agrárprogramját vázolta fel. Előzményként említette Prohászka 1916-os örökbérlet-tervezetét, aki a püspöki kar tagjai közül egyedül foglalt már 1918 előtt is állást földosztás mellett. Az agrárkérdésben a keresztényszocialisták közt tekintélynek számító Prohászka támogatta a Károlyi-kormány földbirtok-politikáját, de nem nyakló nélküli földosztást akart - különben a városok ellátása került volna veszélybe hanem elsősorban a katonaviseltek földhöz juttatását és társadalomba való visszaintegrálását ezáltal. 1918 novemberében a püspöki kar is beállt nagy-nehezen egy ilyen terv mögé - Gergely Jenő szerint azért, hogy így mentse át a nagybirtok intézményét. Kritikája szerint így csak a silány földektől szabadult volna meg az egyház, nem is csekély kárpótlás fejében, erkölcsi tőkét is kovácsolva a földosztásból... A legtöbb nehézséget számunkra az írás záró része tartalmazza, amely azt taglalta, hogy a későbbi „keresztény nemzeti kurzus" ideológiája menynyire fogalmazódott meg már 1918/1919-ben a keresztényszocialista körökben. - Alapvetően persze az a kérdés, hogy a hatvanas évek történetírása mit is tekint a „keresztény kurzus ideológiájá"-nak. Gergely Jenő ekkor úgy fogalmazott: a keresztény kurzus legfontosabb előzménye a keresztényszocialista tanrendszer; ám a kurzus számos lényeges eleme nem innen ered, azokat más csoportok is magukénak vallották. Efféle „idegen elemként" konkretizálta az antiszemitizmust, az antikommunizmust, a vallásosságot, a konzervatív-agrárius beállítottságot, az osztályok közötti együttműködés hirdetését. E kontextusban véleménye a keresztényszocializmusra nézve szinte hízelgő. A keresztényszocialista tanokat azért tekintette Gergely Jenő fontosnak, mert ez volt az egyetlen viszonylag zárt és kifejtett, valamint hatékonyan terjesztett ellenzéki ideológia 1918-1919 fordulóján. Gergely szerint a későbbi kurzuspolitika jó néhány érve - numerus clausus, fajelmélet, agrárdemagógia, öncélú hungarizmus - Prohászka és Bangha Béla hatására szüremkedett be a keresztényszocializmusba. Ez így már nem hízelgő beállítás - de mindenképp Gergely jó szándékát jelzi, hogy felvázolta azokat a társadalmi traumákat is, melyek hátterében e fejlemények értelmezhetővé váltak. 380 Prohászka-tanulmányok, 2012-2015
