Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
IV. UTÓÉLET ÉS ÉRTÉKELÉSEK - Virt László: Prohászka mint Mindszenty „alternatívája"
Virt László: PROHÁSZKA MINT MINDSZENTY „ALTERNATÍVÁJA'' Az alternatívák közül Prohászka Ottokár volt az, aki már országos hírnévvel, püspökként élte át az ország szétdarabolását. Nem állt be a nagy konjunktúrát élvező „mindent vissza" kórusba, hanem 1920-ban rendkívül pragmatikus hozzáállást szorgalmazott. Ahogy nem ünnepeljük a ránk kényszerített határokat azzal, hogy elismerjük, úgy hazaárulókká sem leszünk attól, hogy az elszakított területek új birtokosaival ésszerű szerződéseket kötünk, amivel más módon kerülünk újra vérkeringésbe az elveszített területeinkkel. Azt hiszem, hogy 1920-ban sokan lehettek, akik gyanakodtak Prohászka célszerű felvetése miatt. „A kenyeret mindenáron elő kell teremteni s minden kincsünket és aranyunkat föl kell ajánlanunk, hogy kenyeret vehessünk. Aki ezt a felfogást nem osztja, az bizonyára nem éhezik, s aki az ily konkrét javaslatok elől a politizálás liciumbokrai közé veszi magát, az kenyér helyett fecsegéssel akarja feledtetni százezrek kínját és szégyenét. Jeremiás próféta rámutat a külpolitika kötelességeire az éhséggel szemben, mikor mondja, hogy az akkori Zsidóország szövetkezett Assurral és Egyiptommal, hogy éhségét kenyérrel csillapítsa.54 Nem kell-e nekünk is szétnéznünk s megaláztatásunkban a gazdag Bácskát és Bánságot elfoglaló szerbek felé tekintenünk és nem hazaárulással, de okos szerződésekkel az ottani nagy gabonafeleslegeket megszereznünk?!"55 íme, Prohászka nyit a kisantant felé, ami ha a politikában megvalósulhatott volna, az a megszállt magyar lakosság számára is biztonságot jelentett volna. Az idézett írás címe: Nem fecsegést, hanem tetteket! Prohászka e címmel üzen bármely korszak szájhőseinek. A követségi menedékes is megfogadhatta volna a tanácsot. Prohászka számára nem a revízió, hanem a megtérés jelentette a megoldást arra a helyzetre, mely a trianoni békeszerződéssel kialakult. „Nehéz időket élünk; földarabolt hazánk számtalan sebből vérzik, s mi magunk megtörve s elszegényedve tengetjük életmiket. [...] Isten a világ ura és semmi sem történik, amiről ő ne tudna. Semmi sem történik, amit Isten öröktől fogva nem látott, amit ha az jó, nem akart, s amit, ha az bűn és átok, végzései szerint reánk jönni meg ne engedett volna. S mily biztatóan hangzik az evangélium szava: [...ja ti fejetek hajszálai is mind meg vannak számlálva.56 De hát a vértanúknak nem csak a hajszálai, hanem a feje is lehulltak, fogjátok mondani, hát ezt is Isten akarta? Erre a felelet az, hogy Isten a bűnt, a zsarnokságot, az igazságtalanságot sohasem akarja, de azt igen, hogy az ember, bármi történjék is vele s körülötte, az igaz úton maradjon."57 Prohászka te54 Siral 5, 2-6. 55 Prohászka Ottokár: Nem fecsegést, hanem tetteket! (1920) In: ÖM 22, 235. 56 Vö.: Lk 12, 7. 57 Prohászka Ottokár: Élő hit, gyakorlati szeretet, Istenben való megnyugvás (1921). In: ÖM 9, 280- 281. 368 Prohászka-tanulmónyok, 2012-2015
