Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
I. KUTATÁSTÖRTÉNET - Mózessy Gergely: Főpapi életmű a cenzúra szorításában
Mózessy Gergely: FŐPAPI ÉLETMŰ A CENZÚRA SZORÍTÁSÁBAN széd néhány fontos elemének megemlítését. Prohászka ugyanis konkrétan említette a Bécsben, az egyetemeken ekkor zajló erőszakot, és voltaképpen az egész törvénykezést az itthon is kitapintható feszültség jogi úton való feloldásának, levezetésének jegyében ajánlotta egyfelől,60 másfelől a lehetséges következmények kapcsán leszögezte: „az elfajulásnak én nem vagyok sem szószólója, sem dicsérője."61) A Nemzeti Újság szerzője külön foglalkozott a hazai kiadású, ám idegen nyelven megjelenő sajtóval, amelynek híradásait - a katolikus hátterű Neue Presse kivételével - a valóságtól még sokkal elrugaszkodottabbnak tekintette. A N. P. Volksblatt tudománytalannak, bizonyítatlannak és így alaptalannak minősítette Prohászka fejtegetését - elhallgatva azt, hogy milyen statisztikákkal erősítette meg mondandóját; a N. P. Journal egyházi belügyek világába tolta át a kérdést; a nagypolgárság lapja, a Pester Lloyd pedig felekezeti üldöztetést láttatott, a fajvédő érvelés mellett siklott el teljesen. De ezek csak az első tudósításokra vonatkozó visszhangok. Hogy menynyire vakon is indult rá már a korabeli liberális kritika is Prohászka szavaira, azt az Egyenlőség egy tiltakozó cikkén keresztül szeretném még bemutatni. Szabolcsi Lajos Prohászkának egy olyan, a numerus clausus törvény vitájában elhangzott számadatába is belekötött, amellyel a püspök épp a frontot megjárt zsidó katonák hősiességének elismertségét emelte ki (ti.: a német hadseregbe 1916 novemberéig bevonult zsidó katonák 30%-a kapott vaskoronarendet). A Szabolcsi által bemutatott, jóval hosszabb időtartamra vetített adatok egyrészt rosszabbak Prohászkáénál (22%); másrészt még mindig felülreprezentáltságot mutatnak; harmadrészt egy durva csúsztatást is tartalmaznak. Szabolcsi ugyanis az adatok forrását illetően kívánja hazugságon érni Prohászkát, mondván: állításával szemben azok nem hivatalos statisztikára alapozottak. Csakhogy ezt a püspök - legalábbis a létező beszédkiadások szerint - nem is állította, adatainak forrását viszont megnevezte.62 Mindezen sajtóhíradásokban - s a többnyire rájuk épülő modern szakirodalomban - a beszéd számos lényegi eleme elsikkadt. Néhányat már a Budapesti Hírlap ismertetése kapcsán említettem az imént, de még kettőre utalni kell. Egyrészt arra, hogy Prohászka drámai erővel, statisztikai megalapozottsággal vetette fel ismét az 1918-as polémia alapproblémáját: a zsi60 ÖM 22, 250. 61 ÖM 22, 253. 62 SZABOLCSI 1993. 312-313.; ÖM 22, 258-259.; Prohászka Ottokár parlamenti beszédei. Szerk. Barlay Ö. Szabolcs, Kiss Antal. írások Prohászkáról 4. Székesfehérvár, 2006. 31-40. Prohószka-tanulmónyok, 2012-2015 29
